Egy évvel ezelőtt választották meg José Mario Bergoglio-t Ferenc pápává, miután elődje XVI. Benedek lemondott öreg kora miatt. Nagy várakozás előzte meg a konklávét, a liberálisok már a papi nőtlenség, a melegházasság kérdése, az abortusz és minden egyéb felszabadítását várták, „hiszen ennek kell lennie az Egyház útjának, ha haladni akar a korral”. Bullshit.
Ferenc pápa lelkipásztorként viselkedik továbbra is. Egyszerűségével, „különcségével”, bölcsességével, a legelesettebbek iránt érzett szolidaritásával a média jó értelemben vett sztárt csinált belőle. A világ végre figyel a pápa és kijelentésére. De emberközeli, vidám és humoros személyisége nem sztár akar lenni, hanem egy az emberek közül.
Persze az amerikai média rögtön marxistának akarta beállítani az Evangelii Gaudium apostoli buzdítás megjelenése után, de természetesen ez csak a lejáratás része volt. A pápa szavai szerint: „Soha nem értettem egyet a marxista ideológiával, mert nem igaz.”
Ferenc pápa lendületével jó irányba viszi a világegyházat, a kicsit burokban élő híveknek kinyitja a szemét, és az embereket, a rászorulókat helyezi a központban. De azért szögezzük le, hogy a liberális sajtó nyöszörgése ellenére az Egyház alapértékei és elvei nem változtak. Ferenc pápa nem is akar ezeken változtatni. Folytatja elődei II. János Pál és XVI. Benedek által elindított munkát és mindezt a saját karizmája, személyisége szerint teszi.
A háttérben rengeteg munkával és erőfeszítéssel végzi a Vatikán reformját és szerkezeti változásokat eszközöl. Létrehozott egy nyolcfős bíborosi testületet, mely a római kúriát vizsgálja, és a pénzügyeket teszi rendbe, hiszen Ferenc pápa szerint „a pénznek szolgálnia és nem kormányoznia kell.”
A tavaly az Év Emberének választott Ferenc pápa egyértelmű, nyílt üzeneteket fogalmaz meg, az emberektől felelősséget és feladatot vár el a környezetükért, a környezetükben élőkért, szegényekért, és minden erejével harcol a korrupció és a lejáratás ellen.
Well done, Pope Francis.
