Spíler

A német gazdasági csoda 9 mítosza és ténye

Közzétéve: 2013. július 31. Szerző: OriginalSpíler

A német gazdasági csoda 9 mítosza és ténye_1.png

Volt-e német gazdasági csoda a második világháború után? Sokak számára talán már maga a kérdésfeltevés is szentségtörés, de miután az egyik német közszolgálati tévé (das Erste) egy héttel ezelőtt egy a témával foglalkozó, háromnegyed órás dokumentumfilmet vetített, érdemes röviden összefoglalni a rendező, Christoph Weber által egybegyűjtött tapasztalatokat. Bár  a filmnek kétségtelenül jellemzője a szenzációhajhászás és a tabudöntögetés, a gazdasági csoda megtörténtét nem cáfolja, viszont a sokat emlegetett újjáépítés árnyaltabb, realistább fénytörésbe kerül. Megtudjuk például, hogy a görögök és más európai államok a részükre megítélt német jóvátétel jó részét elengedték, így napjaink görögországi történéseit is átértékelhetjük.

1. A németek nem dolgoztak többet, "nem voltak szorgalmasabbak" más európai országok lakóinál a munkaórák számát tekintve, sőt, nem is csak a németeknél volt "gazdasági csoda" a háborút követően.

2. A CIA akkori statisztikái alapján a háborút követően kétségtelenül német városok sora vált a földdel egyenlővé, de a német háborús ipar jórészt érintetlen maradt, sőt, a háborút követően egyenesen jobb állapotban volt, mint a háború előtt.

3. A csoda alapját jelentő német márka atyja nem a zseniális gazdasági miniszter, Ludwig Erhard volt, az új fizetőeszköz bevezetését az amerikaiak, és a legjobb német pénzügyi szakértőkből összehívott, hét hétre a külvilágtól elzárt "konklávé" készítette elő. Erhard ugyan nem volt jelen az értekezleten, viszont remek kommunikációs ütemérzékkel elsőként értekezett a  rádióban a márka fontosságáról.

4. A szintén amerikai segítséggel indított "Marshall-terv" célja a nyugat-európai kommunista hatalomátvétel megakadályozása volt. A jólét növelését célzó, a mai uniós fejlesztésekhez hasonlóan kötelező kommunikációs költéseket előíró program keretében nem gépeket, hanem ipari alapanyagokat (elsősorban gyapotot) küldtek át a túltermelő tengertúlról, ezért a Marshall-tervnek nem volt komoly szerepe a gazdasági csodában.

5. Szemtanúk igazolják, hogy a nyugat-németek a jól képzett mérnököket a szovjet határőröktől fenyegetve, csoportosan vitték át a szovjet megszállási övezetből Bajoroszágba, saját gazdaságuk erősítése érdekében. Így jött létre az ingolstadti mérnökök csapatából az Audi. A belső "brain-drain" nehezen túlbecsülhető szerepet játszott a német fellendülésben.

6. A német exporthatalom felemelkedése 1950-től újabb harcoknak, a koreai háborúnak volt köszönhető.

7. A német autóipar megerősödésének alapja az amerikai tömegtermelési technika (pl. a futószalag) átvétele volt. Furcsa módon, a német ipar a háborús időszak olcsó, gyenge tömegtermelését folytatva állította elő a bogárhátú Volkswagent. Heinrich Nordhoff, a Volkswagen felvirágoztatója a náci Albert Speer időszakában felemelkedő menedzserréteg egyik tagja volt, aki háborús tapasztalataira építve vezette a jól képzett, olcsó munkaerőre építő céget.

8. A nácik által megkárosított tulajdonosok és leszármazottaik kártalanítása nem volt teljeskörű. A Rosenthal-család a háború után négy évvel csak a porcelánvállalat 11 százalékát kapta vissza. Ludwig Erhard történészi kutatások szerint személyesen lobbizott az amerikaiaknál a teljes reprivatizáció ellen, egyébként tanácsadói pénzeket kapott a cég vezetésétől.

9. 1953-ban a londoni adósságkonferencián amerikai nyomásra a német államadósság felét elengedték, az ötvenes évek Németországa tehát ebben a tekintetben az ezredforduló utáni Görögország sajátos előképe.

Korrupt reprivatizáció, a diktatúra éveit túlélő menedzserek, olcsó, de jól képzett munkaerő, nyugati fejlesztési pénzek, agyelszívás, adóssághegyek - szembetűnő hasonlóságok napjaink Magyarországával. Érdemes látni azonban, hogy a német növekedési fordulat előfeltétele volt az európai országok és a világgazdaság emelkedése, enélkül nem lett volna lehetséges a kétszámjegyű növekedés. Intő példa lehet számunkra, hogy az olcsó tömegtermelésről a németek évtizedek alatt képesek voltak magas hozzáadott értékű termelésre átállni. Ráadásul az évi 70 milliárdból a magyar közszolgálati is elkezdhetne tömegesen minőséget gyártani, ha már a magyar dokumentumfilmesek Cannes-ban is képesek voltak sikert elérni, talán a múltfeldolgozásunkban is sikerülhet előrelépni.

Közzétéve: 2013. július 31. Szerző: OriginalSpíler

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr215808899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás
süti beállítások módosítása