Pénteken a képviselők elfogadták a megművelhető földek adás-vételét szabályozó törvényt. Azóta kiderült: már nemcsak 10 millió fociedző és politikai szakértő országa vagyunk, hanem egy hét alatt agrárszakértők is lettünk. Dőlnek ránk a vélemények, szájbarágók, elemzések. A sok okoskodásban talán éppen a lényeg vész el, ezért érdemes megnézni mi a törvény célja. Ez a kormány szerint így hangzik: hazai kézben tartani a magyar földet és a birtokméret szabályozásán keresztül erősíteni a családi gazdálkodókat.
Még mielőtt megnéznénk, hogy teljesültek-e ezek a célok, előre leszögezem: azontúl, hogy 12 éves koromban szüleim nevelő célzattal elzavartak egy ismerős gyümölcsösébe, nagy tapasztalatom nincs a föld megművelése kapcsán. Így jobb híján a törvény szövegét és a rendelkezésre álló adatokat használtam.
Először is: ez a törvény ahogy a címéből is kiderül, nem kívánja megoldani a magyar agrárium összes gondját és baját, csupán a föld tulajdonlását és használatát szabályozza. Ettől tehát az évtizedes gondokat, mint pl.: tőkehiány - ami a nyugati gazdákkal szembeni versenyhátrány egyik alapvető oka - nem ez a törvény fogja megszüntetni. Erre a jogszabályra azért volt szükség, mert az EU-s csatlakozásunk után érvénybe lépett, majd 2010-ben újabb 3 évre meghosszabbított földvásárlási moratórium lejárt. Így a magyar föld megvásárlásának lehetősége az év végén újra megnyílt volna a külföldiek előtt.
A külföldiek földvásárlását a törvény csak a nem uniós állampolgárok esetén zárja ki. Egy uniós tagállamból származó gazda ezt megteheti, ehhez azonban számos feltételnek kell megfelelnie: legyen bejelentett lakcíme Magyarországon, legalább három éve gazdálkodjon itt, vagy rendelkezzen mezőgazdasági végzettséggel. Ezen kívül még a helyi gazdákból álló Földbizottságnak is rá bólintania a vásárlásra. Úgy gondolom, ezek az előírások a spekulatív célú külföldi tulajdonszerzést valóban kizárják. Ha viszont valaki mindezeket teljesíti, akkor miért ne gazdálkodhatna itt, munkát adva ezzel több magyar embernek is.
A külföldi tulajdonszerzés mellett több kritikát is kapott a törvény, elsősorban a megszerezhető föld mérete miatt. Ángyán József és a balosok oligarcháznak is jóízűeket, a Jobbik szokás szerint újabb összeesküvés-elméleteket gyártott az ügy kapcsán. A számok és a törvény szövege viszont nem őket igazolja: a földművesek csak maximum 300 hektár földet szerezhetnek meg és legfeljebb 1200 hektárnyi birtokuk lehet vagy ennyit bérelhetnek( ez a limit korábban 2400 hektár volt!). Az állattartó telepek üzemeltetői és a vetőmagtermelők viszont 1800 hektár földet birtokolhatnak. Az ellenzéki interpretációval szemben 2010 óta a családi gazdaságok erősödését mutatják a további számok is. Míg 2010-ben átlagosan 50 hektár jutott egy termőföldbérlőre, addig a 2012-ben megkötött szerződéseknél ez a szám 17 hektár, így tehát szó nincsen nagybirtokok létrehozásáról. A korábbi szocialista kormányok idején egyébként a családi gazdálkodóknak esélyük sem volt arra, hogy földbérletre pályázzanak. Beszédes adat még, hogy 2010-ben 2900 fő volt az állami földet használók száma, jelenleg pedig 7100 fő. A haszonbérleti szerződések száma 3700 volt a kormányváltás előtt, most pedig 5400.
Értem én, hogy Ángyán József 10 millió háztáji gazdálkodóról és budapesti tetőteraszokon megtermelt borsóról álmodik. Lehet azonban, hogy ő téved és a családi gazdaságokra alapuló, de néhány nagybirtokost is magába foglaló agrárium mégsem az ördögtől való modell, sőt a legtöbb országban ezt láthatjuk.
Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a fenti célok elérését az új törvény elősegíti és nem gátolja. Lefordítva mindezt a józan paraszti ész nyelvére: aki szeretne földet művelni és ebből megélni, annak legyen lehetősége mindezt megtenni. Földvásárlással vagy állami föld haszonbérletbe vételével. Nem úgy tűnik, hogy a földtörvénnyel elégedetlen gazdák tüntetései miatt Tarlós Istvánnak elő kéne szedni Demszky Gábor által egyszer már használt traktorral a fővárosba hajtani tilos táblát. Ezek szerint tehát, azok akiket érint az új törvény nem osztják az ellenzék aggodalmait.
