Nagyon kevesen vannak ma már azok, akik büszkék arra – vagy legalább vállalják –, hogy nemmel szavaztak 2004. december 5-én a külhoni magyarok állampolgárságára. A baloldal nem ekkor rontott rá először a saját nemzetére, de ez volt az egyik legdirektebb példa az elmúlt három évtizedben. A MoMo kezdeményezése a budapesti olimpia ellen – ami mögé beállt az MSZP is – ugyanilyen szégyenfolt lesz a baloldal 21. századi történetén.
A határon túli magyarok elleni gyurcsányi uszítás a politikai haszonlesés, a nemzettel szembeni baloldali frusztráció, a rossz lelkiismeret és a liberálisok Fidesszel szembeni fóbiáinak terméke. Ugyanezek a tényezők állnak most a budapesti olimpia megfúrásának terve mögött is, kiegészítve a Jobbik visszaszorításának céljával. Nehéz eltagadni ettől az országtól, hogy egyre jobb eredményeket érnek el a magyarok, különösen a gazdaságban. Szemmel látható, hogy a baloldal egyszerűen nem talál fogást Orbánon, így nem marad más a baloldalnak, mint az álhírgyártás, a demagógia és az irigység szítása. Úgy tűnik, hogy a baloldal a „merjünk kicsik lenni” kultúrájában találta meg ismét önmagát. Bokros Lajos tegnap este az ATV-ben szó szerint azt mondta, hogy „Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy ezt megcsinálja” – mármint az olimpiát. Sajnos a baloldal egy jelentős része vevő az ilyen hazugságokra, a baloldali politikusok pedig abba a helyzetbe kerültek, mint 2004-ben: a rövid távon remélt politikai haszon miatt újabb szégyenbélyeget hordhatnak majd évekig.
Abban, hogy a baloldal támadást indított az olimpia ellen, szerepe lehet annak is, hogy azt gondolják: csak így lehet átvenni a kezdeményezést a Jobbiktól, amely korábban támogatta a pályázatot. Persze a baloldali politikusok is támogatták a fővárosi közgyűlésben, de az ilyen részletkérdések ma senkit sem zavarnak. Sőt, 2006-ban olyan balos figurák is támogatták a magyar olimpia tervét, mint Kálmán Olga és Geszti Péter. A Budapesti Olimpia Mozgalom (BOM) alapító tagjai voltak – most figyelj – az RTL Klub, a 168 óra, a Népszava, az Index és a Portfolio, majd később csatlakozott a Klubrádió is. Most ezeken a helyeken megy leghangosabban az olimpiallenes visítás.
Sokat elárul a baloldalról, hogy utolsó mentsvárának egy olyan témát tekint, ahol a társadalmi többség továbbra is ellenük van a felmérések szerint. A pálya persze némileg feléjük lejtene, hisz Budapest enyhén szólva nem egy jobboldali bástya. A felheccelt olimpia- és kormányellenes baloldaliakat pedig könnyebb elvinni egy ilyen szavazásra, mint a nyugodt többséget, amely olimpiát és fejlődést akar. A népszavazási kezdeményezés minősített hazaárulás, hiszen az olimpiai pályázatunk már elkészült – a pályázat visszavonásával semmit sem lehet megspórolni –, és minden hír szerint valódi, történelmi esélyünk van nyerni. Elgondolkodtató, hogy a pályázat ezen szakaszában a népszavazási kezdeményezés beismerése annak, hogy Budapest jó eséllyel pályázik Párizs és Los Angeles mellett. Innen nézve igazán bicskanyitogató ez a történet. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a magyar baloldali pártokat a történetük során úgy dongták körül a külföldi érdekcsoportok, mint húst a legyek. Mindig is a külföld akarta a nyakunkba ültetni őket. Most vajon kinek az érdeke Budapest esélyeinek csökkentése?
Ha a MoMo „politikai [l]árvái” mögé bújva a baloldal népszavazást tud kezdeményezni, az nemcsak az országnak és Budapestnek okoz kárt. Már középtávon visszaüt a baloldalra, amely december 5-éhez hasonlóan ismét hosszú évekig hordhatja majd a hazaárulás stigmáját.
