Spíler

Amerikai fülkeforradalom

Közzétéve: 2016. november 09. Szerző: OriginalSpíler

donald-trump-ismet-hillary-clintont-tamadja_114827.jpg

Trump győzött, borította a papírformát, és ennek két fő oka volt: egyrészt Hillaryvel ellentétben nem saját  személye köré építette kampányát, hanem egy üzenet köré, másrészt ezt az üzenetet a tömegek elvárásai, nem pedig egy saját maga által kitalált ideológia mentén fogalmazta meg. A liberális sajtónak óriási felelőssége van abban, hogy egy totális outsiderre bízták Amerika vezetését. Külön érdekesség, hogy a szokásos szakértők közül egy sem számított erre, és egy sem nyilvánította ki olyan korán Trump várhatóan sima győzelmét mint Scott Adams, a Dilbert készítője (aki egyébként a demokrata-liberális fellegvárban, Kaliforniában él).

Előző írásunkban már szerepel a két jelölt jellemzése és politikája, ezért most inkább Trump győzelmének körülményeit és következményeit boncolgassuk. Trump és támogatói nem csak Hillaryt győzték le, hanem saját pártjuk meghatározó politikusait, az Obama és demokrata kormányzás elmúlt nyolc évének liberális ideológiáját és intézkedéseit, és mellesleg az egész amerikai sajtót, amely szinte egy emberként fordult Trump ellen, a kiegyensúlyozottság látszatára sem adott. A sunyi magyar baloldali sajtóval ellentétben az USA-ban teljesen szokványos, hogy a nagy lapok és magazinok szerkesztősége egyik vagy másik mellett tegye le címlapon a voksát). Az amerikai sajtó következetesen egy rasszista-szexista őrültnek állította be Trumpot, aki – ha megválasztják – atomháborút fog indítani. Aki magyar vagy európai sajtóban tájékozódott az elnökválasztásról, az szintén kizárólag ezt a narratívát olvashatta, talán egy kicsit kevésbé vehemens stílusban.

A hazai baloldalhoz hasonlóan ezt addig sulykolták, amíg már maguk is elhitték saját propagandájukat, és a hazai választási eredményekhez hasonlóan, a lakosság többsége ezt nem vette be, sőt csak erősítette a sajtóval kapcsolatos fenntartásaikat. (Az amerikai liberális sajtó saját csapdájában való vergődését a 444.hu múlta csak felül, ahol az eredmények után is folytatták a félelemkeltő propagandát Trump ellen, pedig az, hogy a magyarok mit gondolnak egy lezárt elnökválasztásról, az már tényleg teljesen mindegy.)

Itt talán érdemes is áttérni Trump győzelmének már említett fő okaira. Az, hogy a vereség után Clinton nem tartott beszédet támogatói előtt, az minden beszédnél többet üzent: „Ez a választás rólam szól, hogy én legyek az USA első női elnöke. Nem Rólatok, lelkes támogatókról, nem az amerikai választók érdekeiről és várakozásairól, hanem az enyémekről”. Több ezer támogatójának még annyit sem mondott, hogy „köszönöm munkátokat, nagyszerűek voltatok, még nincs meg minden államból a végeredmény, nagyon szoros a verseny, de még van matematikai esélyünk”. Helyette kiállt a wikileaks-es botrányok főhőse, John Podesta, Clinton kampányfőnöke, és inkább azt mondta, hogy „köszi a lelkesedést, még órákig nem lesz végeredmény, és mivel hosszú esténk volt, menjetek haza, majd holnap többet mondunk”. Gyakorlatilag nem ismerték el a már mindenki számára egyértelmű vereséget, sőt azt a benyomást keltették, hogy nem fogadják el a választás eredményét, miközben pont emiatt az álláspontja miatt támadták hetekig Donald Trumpot. Ezzel pedig teret is engedett azoknak a tüntetéseknek és esetleges várható zavargásoknak, amire egyébként bármelyik fél győzelme esetén számítani lehetett egy ilyen kemény kampány után. Fél órával később csak telefonon gratulált Trumpnak, de támogatói elé nem állt ki. Nem szólított fel támogatóit a megbékélésre, a nemzeti egységre, a leendő elnököt pedig a nemzetegyesítő kötelezettségére (amit Trump egyébként maga is hangsúlyozott beszédében).

Nagyjából ez dominálta Clinton egész kampányát. Arról beszélt, hogy ő akar az első női elnök lenni. Ugyan elmondta, hogy ez minden nőnek jó lesz, és támogatni fogja a kisebbségeket és legalizálja az illegális bevándorlókat, de hogy valójában más nőknek ettől konkrétan miért lesz jobb, vagy a latino, fekete és muszlim közösségeknek hogyan lesz jobb, arról nem sok szó esett.

Trump személye ugyan uralta a kampányt (főleg a lejáratókampányok miatt), ő végig azzal kampányolt, hogy mit fog tenni azokért az amerikaiakért, akiket a politikai elit évtizedek alatt cserben hagyott, akikről a politikai elit  – ahogy győzelmi beszédében fogalmazott – „megfeledkezett”. Azaz a leszakadó középosztályért. Azt ígérte, hogy megbünteti azokat a cégeket, akik az USA-ból Ázsiába viszik a munkahelyeket, csökkenti a fenntarthatatlan külkereskedelmi deficitet Kínával és Mexikóval szemben, felülvizsgálja a NAFTA egyezményt, és megakadályozza, hogy a mexikói illegális bevándorlók tömegei elvegyék az amerikaiak munkáját, csökkentsék a bérszínvonalat.

Nem absztrakt előnyöket, jogokat, ideológiától fűtött politikát ígért, nem köntörfalazott vagy visszakozott, ha kikezdte céljait vagy stílusát a sajtó és ellenfelei. Nem kellett, mert üzenetét az amerikai középosztály elvárásaira építette (munkahely, önálló boldogulás lehetősége), nem pedig egy liberális vagy konzervatív ideológiára. Nem kellett félnie a sajtótól, mert sajtóellenes kirohanásai mögött is tudhatta, hogy az amerikai közvélemény többsége hiteltelennek tartja a sajtót. Még a választási csalás elleni felszólalásait és esetleges veresége megkérdőjelezését is a korábbi évek valós (ugyan kis volumenű) csalásaira építhette. Igazából nem építette kampányát másra, mint ami egyébként is egy politikus feladata: képviselni a választók akaratát. Az pedig, hogy senki más nem érzett rá úgy a közhangulatra mint ő, az a kampányában sokat ostorozott demokrata (és republikánus!) elit és sajtó felelőssége.

Ehhez képest a hónapok alatt a kampányt átmenetileg uraló botrányok és bakik (mindkét oldalról) csupán apró hullámokat vertek a két kampány megítélésében. Ezt jól tükrözik az olyan közvéleménykutatások, amelyek nem a jelöltekről szóltak, hanem a választók számára fontos témákról, hangulatukról. A választás napján a részeredmények ismertetése előtt két eredmény már mutatta Trump várható jó eredményeit: 1) a választók számára (38%-uknak) a legfontosabb cél a változás volt (annak ellenére, hogy az Obama kormányzat megítélése pozitív). 2) A választók 62%-a már szeptember előtt eldöntötte, hogy kire fog szavazni - azaz már a két jelölt legnagyobb botrányai (Trump punci-fogdosós trágársága és a Clinton-emailek kapcsán újra megnyitott FBI nyomozás) előtt.

Hogy Trump milyen elnök lesz, az jelenleg teljes talány. De hogy a személyével kapcsolatos minden riogatás ellenére az amerikaiak többsége bevállalta ezt a rizikót, az elsősorban a liberális sajtót kell, hogy elgondolkoztassa: az ország érdekében nem lenne célravezetőbb, ha a sajtó nem kiáltana minden jobboldali pártra vagy vezetőre „farkast”? (Utóbbit Bill Maher Clinton-párti humorista pedzegette Trump esetleges győzelmétől remegve.) Nem kellene talán az újságíróknak is jobban figyelni arra, hogy mi foglalkoztatja az embereket, ahelyett, hogy megpróbálják megmondani nekik a „tutit”, megírni, hogy mi történt, de az olvasóra hagyni annak megítélését? A Trump-ellenes sajtóhadjárat eredménytelen volt a választók befolyásolásában, viszont egy túlfújt pánikot keltett, amelynek komoly gazdasági következményei és zavargások lehetnek.

A liberális sajtó hasonló szerepet játszott a Brexitben, hasonló szerepet játszik a migrációs válságban, és hasonló szerepet játszik az európai uniós ügyekben úgy általában. A sajtó vagy visszatér eredeti szerepéhez vagy az általa támogatott politikai pártokkal együtt bukik.

A konzervatív pártok hasonló felelősségben osztoznak. Sok konzervatív politikus sajtónyomásra visszariad és a liberális politikához igazodik. Trump és a brexit-pártiak győzelme intő jel: ha a jobboldali politikusok a polgárok helyett a liberális sajtóhoz igazodnak, akkor a jobboldali választók keresnek maguknak olyat, aki valóban őket képviseli. Ennek láttuk példáját november 8-án. Scott Adams előre megmondta, hogy Trump a legmeggyőzőbb jelölt.

Közzétéve: 2016. november 09. Szerző: OriginalSpíler

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr6111945407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás