Azzal, hogy Trump lett a republikánus elnökjelölt, egyértelműen megbukott az eddigi domináns jobboldali iskola, amely minimális államot, totális szabadkereskedelmet és agresszív demokráciaexportot hirdetett. A félművelt magyar értelmiségiek – a borostamások és hontandrások – a mai napig szajkózzák azt a toposzt, hogy amit a Fidesz képvisel az nem jobboldali és nem konzervatív, hanem valójában baloldali és nacionalista. Ez legfeljebb annak tűnhetett így, aki eddig mindent amerikai szemüvegen keresztül nézett, és halványlila gőze sem volt az európai jobboldali-konzervatív irányzatokról, például a német kereszténydemokráciáról és a brit egynemzet-konzervativizmusról.
A fenti elemzői toposszal való végleges leszámolás jegyében nézzük meg közelebbről a one-nation conservatism irányzatát. Ez Benjamin Disraeli brit politikus nevéhez kötődik, aki a Konzervatív Párt szóvivője volt, majd 1868-tól brit miniszterelnök. Disraeli a munkásosztály számára is vonzó megoldást akart kínálni. Az egynemzet-konzervatívok ezért aktív, erős államot hirdetnek, amely összetartja a nemzetet. Ennek az ideológiának az érvényesülése Disraeli kormányzása idején jelentős szociális reformokat eredményezett Nagy-Britanniában.
A 1980-as éveket már valóban az az ideológiai kombó jellemezte, amin napjaink félművelt hvg-szerkesztője még mindig nem lát túl. A keynesi gazdaságpolitika elvetése és a szabad piac szentségébe vetett hit ekkor – különösen Thatcher és Reagan kormányzása idején – kapcsolódott össze évtizedekre a konzervatív filozófiával. A 2008-as világválság egyértelműen véget vetett ennek a korszaknak, a szabad piac prófétáinak képére ráfagyott a vigyor, és kiderült, hogy a neoliberális közgazdászok megkérdőjelezhetetlen tételei talán mégsem állnak olyan szilárd alapokon. Az Egyesült Királyságban már David Cameron kormányzása idején változás következett be, hisz Cameron is Disraelit nevezte példaképének, de most vált igazán explicitté a fordulat. Lassan eljutottunk oda, hogy 2016-ban Nagy-Britannia miniszterelnöke, Theresa May – a Thatcher előtti korszakokhoz visszanyúlva – hitet tett az egynemzet-konzervativizmus mellett.
Mindeközben az Egyesült Államokban legalább ez egyik kartellpártban megbukott a lejáratódott elit és annak sajátos ideológiai keveréke. Ahogy Patrick J. Buchanan kiválóan leírta: Trump győzelme annak köszönhető, hogy a republikánusok nem tudtak időben túllépni a politikai korrektség és a globális szabadkereskedelem dogmáin. Korszakhatárhoz érkeztünk, ahol nemcsak az jelenti az újdonságot, hogy kívülről érkezett egy szokatlan stílusú elnökjelölt, hanem ezzel egyszerre egy jelentős elit- és ideológiai váltás is elindult.
Kis túlzással elmondhatjuk, hogy a londoni, varsói és budapesti charterjárat hamarosan megérkezik Washingtonba. Az már biztos, hogy az új idők sikeres konzervatívjai azok lesznek, akik lerázzák a politikai korrektség láncait, a zárt és belterjes szalonok közönsége helyett a bérből és fizetésből élőket akarják szolgálni, ráadásul fenn tudják tartani a rendet és meg tudják védeni a határokat.
