Jól felépített taktikával, helyenként kimondottan látványos játékkal rukkolt elő a magyar labdarúgó válogatott a csoportmérkőzéseken, így teljesen megérdemelten jutottunk tovább a legjobb tizenhat csapat közé. A Spíler korábban minimum 4 ponttal kalkulált, végül 5 lett belőle, ami elég volt a csoportelsőséghez. Most pedig már az egész ország a vasárnap esti, belgák elleni mérkőzésre fókuszál. Jó esélyekkel vághatunk neki a párharcnak, nézzük, mire alapozzuk optimizmusunkat!
Régen láttunk ennyire fegyelmezetten futballozó magyar válogatottat. Az első két csoportmeccsen végig uraltuk a játékot, míg a portugálok ellen háromszor is vezettünk. A siker egyik kulcsa az volt, hogy rövid maradt a csapat, vagyis a védelem és a centerünk közötti távolságot megfelelően szűkítettük. Ennek köszönhetően labdavesztéskor azonnal vissza tudtunk támadni, ki tudtuk alakítani a létszámfölényes szituációkat, amivel sikerült megfojtani az ellenfél akcióit. Így a labdát is elég sokat birtokoltuk, Izland ellen például a mérkőzés 67 százalékában nálunk volt, de az Ausztria elleni 50, illetve Portugália ellen elért 42 százalék is jónak mondható, főleg annak tükrében, hogy Portugália, a spanyolokkal holtversenyben a második legtöbbet birtokolta a labdát az egész mezőnyben.
Nem csak védekezésben alkottunk nagyot, hiszen Wales mellett a magyar válogatott szerezte a legtöbb gólt, szám szerint hatot a három csoportkör során. Mintaszerű kontrákat vezettünk, ha lehetőségünk volt rá, két-három passzal játszottuk át a középpályát, így hamar megszállhattuk az ellenfél védekező harmadát. Ezzel a kombinatív, sokpasszos játékkal bárki ellen lehet sanszunk. Ahhoz azonban, hogy a legvégén is élesek legyenek a játékosok, elengedhetetlen a jó kondi. Az, hogy Ausztria és Izland ellen is az utolsó három percben szereztünk gólt, bizonyítja, hogy kirobbanó erőben vannak a fiúk. A Dárdai által lerakott erőnléti alapokra kiválóan épített Storck mester, a „német vonal” tehát ezen a téren is kifizetődő volt.
A siker másik kulcsa a parádés formaidőzítés. A korábban gödörben lévő játékosok, mint Szalai Ádám, vagy a halvány játékkal jelentkező Dzsudzsák Balázs maradandót alkottak a csoportmeccsek során, rácáfolva mindenkire, aki kritizálta őket. Szalai előszeretettel lép vissza a támadósorból elkérni a labdákat, remekül kapcsolódik be az összjátékba. Sokat fut, így a támadó harmadban könnyen megjátszható. Mindez gólokban mérhető, hiszen az első mérkőzésen Kleinheislerrel ketten mattolták a komplett osztrák védelmet, míg a portugálok ellen két, ellene elkövetett faultot követően szerzett két gólt Dzsudzsák Balázs. Utóbbi előtt szintén le a kalappal, aki amellett, hogy a válogatott egyik húzóembere, csupán egyetlen góllal marad el a góllövőlistát vezető spanyol Álvaro Morata-tól és a walesi Gareth Bale-től.
„Nem akarok beleszaladni egy nyolcasba!” Ezt Egervári Sándor mondta három éve a holland-magyar meccs szünetében az öltözőben, amikor már néggyel mentek a hazaiak. Tudjuk mi lett a vége. „Látták a magyarokat Portugália ellen? Nagyon jó, gyors, agilis futballistáik vannak. Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám, Németh Krisztián. Csupa topjátékos, ráadásul rendkívül egységes csapatot alkotnak.” Ezt pedig Marc Wilmots, a belgák szövetségi kapitánya nyilatkozta az újságíróknak a szerdai meccseket követően. A belga mester azt is elmondta, Magyarország helyett szívesebben játszott volna Anglia vagy Spanyolország ellen. A sötétségből a fényre értünk, a magyar labdarúgó válogatott hosszú évtizedek után ismét tényező az európai futballban. A cél előttetek, egy ország mögöttetek. Hajrá, magyarok!
