Nagyon ügyes marketingfogás az Uber részéről, hogy másnak vallja magát, ami, de még ügyesebben foglalt állást a magyar jogalkotó.

A nagy vita tulajdonképpen kettő: taxitársaságok kontra Uber International Holding B. V, illetve taxisofőrök kontra Uber-sofőrök.  Az új technológia létjogosultságát megkérdőjelezni értelmetlenség, és a magyar szabályozás nem is fogja betiltani az Uber-féle applikációkat, de nem dől be egy globális cég átverős piacszerzési kísérletének.

Rob Khazzam, az Uber hazai bevezetéséért felelőse vezetője folyamatosan azt szajkózza, hogy az Uber lényegében nem taxiszolgáltatás, hanem egy platform, ami lehetőséget teremt arra, hogy a sofőrök megosszák utazási költségeiket. A trendiség jegyében egyenesen azt állítja, hogy az Uber révén tisztább lesz a levegő. Ki az, aki beveszi azt a marhaságot, hogy az Uber-autók káros anyagok helyett egyenesen oxigént bocsátanak ki? Na ne már.

Azt se kéne bevenni, hogy az Uber csak egy platform, amit pusztán jószándékból fejlesztettek ki, nem pedig dominanciára törnek egy piaci szegmensben. Nyelvileg nehezen megfogható a jelenség is, mert a cég (Uber) és az applikáció (uber) neve is ugyanaz, mintha a Gmailt maga lenne az e-mail. A nyelvi bűvészkedés pedig azért is fontos az Uber számára, hogy megteremtse azt a képzetet, hogy egy új dologot testesítenek meg, ezért nem érvényesek rá a szabályok.

Átverés, hogy az Uber fuvarmegosztás lenne. A fuvarmegosztásról akkor beszélhetnénk, ha az uberes sofőr végcélja éppen az lenne, ahová el szeretne jutni az utas, ezzel ellentétben a rendeléskor megadott helyre és a kért címre vitethetjük magunkat. Mint egy taxinál.

Tehát alapvetően egy új technikai jelenségről van szó, és rögtön ismerjük el az ötletet, illetve a programozók teljesítményét. A világ sok pontján rendelni, biztonságosan fizetni, értékelni, követni az utazást. Miért ne lehetne így is taxit kérni a taxitársaságoktól, vagy így kérni taxit? Előremutató, ellenőrizhető, sokszor egyszerűbb. Remek.

Magyarország nem utasítja el a technológiai fejlesztéseket    

Természetes jelenség, hogy a jog kullog az élet után, azaz egy-egy újfajta jelenség megjelenése után alakítja ki a megfelelő szabályozási keretet. A világ számos pontján keresik a megfelelő választ az Uber-jelenségre, megosztáson alapuló gazdasági vállalkozások beillesztésére. A nettó tiltástól kezdve az elvtelen behódolásig tartó állami hozzáállás kapcsán az a kérdés, hogy Magyarország milyen szabályozási környezetet tud biztosítani a technológiának (és a hasonló technológiáknak úgy általában), és nem egy-egy cégnek.

2018. január 1-jén hatályba lép az új taxirendelet, amely előírja, hogy csak taxisok uberezhetnek Magyarországon. Az új rendelet a taxisokra vonatkozóan szigorú szabályokat ír elő.

Az Uber tehát ezentúl nyugodtan fejlesztheti jobbnál jobb applikációit az utazás megkönnyítésére, hogy aztán a rendeletnek megfelelő társaságoknak, taxisoknak  eladja. Persze más vállalkozások is próbálkozhatnak majd hasonló okos ötletek eladásával, azaz tényleg a taxizás e-mailjét, egy újfajta platformot kezdhetnek majd el használni a legálisan működő cégek.

És nem kéne szidni a taxirendeletet sem. Az eddigi szabályozás ugyanis bizonyított, a korábban sokat szidott taxis piac fehéredett, a Fortune cikke pedig szépen elmagyarázza, hogyan nem fizet adót az Uber.

„Az derül ki, hogy tényleg nem fizet társasági adót Magyarországon, de ezt teljesen legálisan teszi. Az egész rendszer úgy van kitalálva, hogy évente milliárdokat spóroljon meg azzal, hogy csak a legszükségesebb adónemeket kelljen befizetnie a lehető legalacsonyabb adókulcs szerint.

Mindehhez az Uber két fontos leányvállalatot hozott létre: az Uber C.V.-t és az Uber B.V.-t:

Az Uber C.V.-t Hollandiában jegyezték be, nincsenek alkalmazottjai, a központja pedig a Bermudán van, ami egy klasszikus adóparadicsom. Ez a cég kötött 2013 májusában az anyacéggel egy szerződést, aminek az a lényege, hogy egy egyszeri összegért cserébe és 1,45 százalékos alkalmankénti jogdíjért megkapja a jogot, hogy az USA-n kívül használja az Uber szellemi tulajdonát képező szabadalmakat. Arról is megegyeztek, hogy megosztják a jövőben fejlesztendő szabadalmak költségeit és bevételeit. Ez teszi lehetővé, hogy az Uber távol tartsa az amerikai hatóságoktól az USA-n kívüli profitját.

A másik fontos leányvállalat az Uber B.V.: ennek viszont tavaly októberben 48 alkalmazottja volt. Amikor egy utas bárhol a világon fizet egy uberes utazásért, a kifizetett pénznek általában a 80 százalékát megtartja a sofőr, a 20 százalék pedig ennek a holland leányvállalatnak lesz a bevétele.

A két holland leányvállalat közötti megegyezés alapján ekkor a B.V.-nek jogdíjat kell fizetnie a C.V.-nek az Uber szellemi tulajdonának használatáért. A B.V. a bevétel egy százalékát tarthatja meg nagyjából, a többi pénz pedig a C.V-hez kerül jogdíj formájában. Ez után pedig a holland törvények alapján nem kell adót fizetni.” (Index)

Szóval hajrá taxistársaságok és taxisok. Kaptatok két év felkészülési időt, hogy bebizonyítsátok: tudtok hasonló applikációt fejleszteni, használni, lehet majd értékelni a taxist, nem fog éppen lemerülni a bankkártyás terminál, stb. Hogy eltűntessétek a lábszagotokat.