Szólás- és véleményszabadság, szabad sajtó - klasszikus liberálisnak hitt alaptételek. Vannak azonban olyan - magukat liberálisnak tartó - sajtótermékek, akiknél nagyobb kirekesztő nincs Magyarországon. El is magyarázzuk, hogy miért.
Csipkelődő cikk jelent meg a 444.hu-n, Budapest XVII. kerületében 1952 van címmel. Bede Márton, a 444 újságírója, egy XVII. kerületi portálon megjelent történetet szemléz. A történet szerint egy Kovács Zoltán által tartott lakossági fórum végén egy hölgy szót kért és kézfogás mellett meg szerette volna köszönni a kormánynak és - a szóvivőn keresztül - Orbán Viktornak azt, amit Magyarországért tett (botrány!). A beszámoló szerint Kovács Zoltán a kéréstől kicsit el is érzékenyült (újabb botrány!).
Ennyi lenne a történet, de a 444 szemléje miatt meg kell, hogy álljunk egy pillanatra. Bede Márton rákosistának bélyegzi a "talpnyaló" cikket, a történet főszereplőjét pedig nemes egyszerűséggel, következetesen "elvtársnőnek" hívja. És a henger beindul, egy emberként fröcsög a liberális kommentáradat a véleményét megosztó nőre.
Azon gondolkodunk, hogy mi bántja ebben a történetben a magát liberálisnak gondoló Bede Márton lelkét. Talán egy fideszes lakossági fórumon legyen tilos a kormányt dicsérni? Csak a fideszeseknek legyen tilos? Esetleg dicsérheti a kormányt, de csak a kanadait? A cikkel van a baj? Túl pozitív, és nem menekültekről szól?
Megannyi kínzó kérdés. Válasz pedig nincs, csak megbélyegzés, kirekesztés és gyalázkodás egy kerületi fórumon történtek miatt. A magukat liberálisnak hazudók hitvallása szerint, ha nem értesz velünk egyet, ha nem gyűlölöd a kormányt, akkor nem vonatkozik rád a szólás- és véleményszabadság. Pont. Ez ma a liberális alapérték.