Hatalmas gellert kapott a „merjünk kicsik lenni” gondolata tegnap. Hála ezért Kleinheisler Lászlónak és a csapatnak. Persze megint voltak, akik Farkasházy Tivadar módjára a magyar csapat ellen szurkoltak, és ideje korán ravataloztak lapjaik hasábjain. Nekik üzenjük, hogy lesz még Oszló Hajdúszoboszló!
Tegnap este igazán jó volt magyarnak lenni. Végre volt egy olyan meccs, amikor a válogatott ha nem is hibátlanul, de profin játszott. Értem ez alatt, hogy mindig azt csinálta, amit kell. Persze kellett ehhez az is, hogy Király óriásit védjen a meccs elején. De mégis, végre látszott a csapat játékán, hogy mit játszik, nem pedig csak sodródtak a fiúk az eseményekkel. Végre „nem fáradtak el fejben” a fiúk! Ha kellett előre mentek, ha kellett támadtak, gólt szereztek és stabilan védekeztek. Úgy működtek, ahogy azt kell. Ettől még persze egy izgulós meccs volt, de mégis rendben volt a játék.
A sajtó egy része persze megint élve temetett volna. Azonban ez most nem sikerült. Végre lefagyott a gúnyos mosoly az arcukról. Pedig mit összekínlódtak, hogy minél jobban letörjék az optimistákat és persze a masszív orbánozás sem maradhatott el. Lehúztak mindent és mindenkit a meccs előtt.
Index: „Itt a magyar atomcsapás a norvégok ellen: Kleinheisler is a kezdőben!” címmel írt cikket: „Nem, nem viccelek. Én nem. Ez a poén Storck mestertől jön egyenesen, aki ezt a kezdő tizenegyet küldi pályára Oslóban. Nyilván nem akar a legerősebb kerettel nekimenni a derék vikingeknek, uncsi lenne a visszavágó egy 3-4 gólos kinti győzelem után.”
444: „Azaz bekerült a kezdőbe, és ezzel rögtön a válogatott hosszú ideje legfontosabb meccsén debütál Orbán Viktor kedvenc játékosa, a Videotonban ebben a szezonban eddig egyetlen percet sem játszó 21 éves Kleinheisler "Scholes" László. Az M4-en már az is elhangzott, hogy Kleinheisler László lehet a titkos favorit a meccsen!”
Megint nagyon pontosak voltak az index-444-tengely számításai. Mondjuk tőlük nem nagyon lehetett mást várni, mint hogy a norvégoknak drukkolnak – ezúttal nem a civileknek. De az igazi szopó az lehetett , hogy pont az egyébként végig kiválóan játszó Kleinheiser lőtte a győztes gólt Oszlóban. Így szerencsétlen Bede Mártonnak is el kellett ismernie, hogy talán azért valami „minimális” esélyünk már van: „Még semmi sem dőlt el, de most már talán minimálisan a magyar válogatott az esélyesebb a továbbjutásra. Nem mintha elképzelhetetlen lenne, hogy ahogy mi nyerni tudtunk Oslóban, úgy a norvégoknak is összejöhet ez Budapesten.” És az indexes Haász János is kénytelen volt elnézést kérni: „Több feddést és kritikát és ironikus megjegyzést kaptam az elmúlt félórában Kleinheisler meccs előtti cikizése miatt. Storck kapitány norvégok elleni atomcsapásának neveztem, természetesen mélyen iróniába mártott billentyűkkel. Szóval szórom a hamut, megfutamodva, mint Sir Robin. És közben, nem is tudom, mondjuk teszek egy ironikus megjegyzést most Némethre is. Hátha.” Bele sem merek gondolni milyen lenne, ha egyszer az életben képesek lennének drukkolni valamiért és nem valami ellen. Valami építeni és nem rombolni.
Hátha.
