A Charlie Hebdo szatirikus szennylap most épp a megfulladt szír kisfiún élcelődik. Abba talán nem is érdemes belemenni, hogy a lap karikaturistái mennyire nem érzik, hogy hol a határ – ezen már jócskán túl vagyunk. Mindenesetre érdekes körülmény, hogy az akkori jesuischarliezós világ mennyire „visszafogottan” foglalkozik ezzel a kérdéssel. Magyarra lefordítva, most nem nagyon formálgatnak közös véleményt.
A liberálisokra rájár a rúd mostanában. Először az egész menekültkérdés elbagatellizásával taknyoltak egy hatalmasat. Később a németek nagylelkűségéről irkáltak hónapokig, mondván micsoda nagyszerű, példamutató nép ez, de azzal nem számoltak, hogy a germánoknak is betelhet a pohár, és lezárják a határokat. Most épp imádott sajtószabadságuk megvédésébe (vagy inkább meg nem védésébe) buknak bele, könyörtelenül.
Megjelent ugyanis a Charlie Hebdo legújabb száma, ahol a tengerbe fulladt szír kisfiú halálával poénkodnak a következőképpen: „Íme a bizonyíték, hogy Európa keresztény: a keresztények járnak a vízen – a muszlim gyerekek elsüllyednek benne.” Egy másik képen McDonald’s hirdetőtáblán áll a felirat: „Oly közel volt a cél… Két gyermek menü egy áráért.”
Kíváncsiak vagyunk, hol marad most az elmaradhatatlan Facebook-profilkép cserélése, a Je suis Charlie-k posztolása, akkor, amikor a bevándorlókkal űznek csúnya viccet?
Vadliberális ismerőseink januárban habzó szájjal magyarázták, hogy a sárliebdózás a sajtószabadságról és a szabad véleménynyilvánításról szól, ami mellett minden körülmények között ki kell állni. Persze, a magukat ateistának valló humanoidoknak tökmindegy volt, hogy éppen a zsidókat, a muszlimokat vagy a keresztényeket hergelik, hiszen ők inkább az individualizmus mellett tették le a voksukat. Akkor a szélsőbaloldali nihil háborút vívott a szélsőséges iszlamistákkal. Most viszont egy másik, kicsit skizofrén helyzet állt elő: migránsok vs. sajtószabadság. Mi legyen? Mi már tudjuk a választ: ha a saját ideológiájuk megvédése a cél, akkor szarnak ők a sajtószabadságra, ezt már számtalanszor bizonyították.
Szóval ha esetleg bármi baj történne (de azért inkább ne történjen), egy darab Je suis-t nem fogunk látni, ebben biztosak lehetünk. Ahogy például Je suis Borsa Mikós sem volt akkor, amikor bántalmazták az M1 egyik műsorvezetőjét – sőt, még ki is nevették.
Nem baj, lesz majd helyette újabb megmozdulás: szivárványos profilképek, felkelők melletti szolidaritás kimutatása, néhányan félmeztelenül tüntethetnek majd muszlim konferencián is. Csak utána ne tessék csodálkozni, ha agyonvernek titeket. Mondjuk az, akik Keletről jönnek, és nagyon nem hisznek a sajtószabadságban.
