A napokban egyre-másra jelennek meg a cikkek, térképek, mémek, hogy hogyan lehet az, hogy a gazdag arab országok nem fogadják be a migránsokat, nem segítenek nekik, hiszen azonos kultúrkör, vallás, sőt földrajzilag is eléggé közel vannak. Ezek az olajban gazdag országok, mint például Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Omán, Kuvait bezárták a kapuikat, pedig lenne pénzük megoldani a mostani népvándorlási problémát, ott helyben a Közel-Keleten, az arab világban.
Sajnos ezek a mérhetetlen sok pénzzel rendelkező országok a kisujjukat sem mozdítják a kérdés rendezésében.
De hova megy a sok pénz? Olyan sok pénz, amiből talán az egész migránskérdést megnyugtatóan lehetne rendezni, ott helyben. Ha egy példát keresünk, csak be kell kapcsolnunk a sportcsatornákat. Az európai (és persze amerikai, ausztrál) focira megy pénz. Hogy mennyi? Sok. Mindjárt mutatjuk.
A részletek előtt idézzük fel a Real Madrid esetét, amely az Abu Dhabi Nemzeti Bank támogatásáért cserébe megváltoztatta a címerét, és az arab országokban forgalmazott mezekről levették a keresztet. Ez volt a feltétele a banknak, amellyel 3,5 milliárd dollár (!) értékű 3 éves szerződést kötött tavaly a spanyol klub.
Röpke számítás után elmondható, hogy ez majd 1000 milliárd forintos összeg. Ezért Real Madrid-os bankkártyákat bocsátanak ki, meccseket meg utánpótlástáborokat szerveznek az Emirátusokban, stb.
Eközben a minap megjelent a hír, hogy a világ legrégebbi futballklubja, a Sheffield FC százezer fontos támogatást kap Katartól. Elmondásuk szerint:„A gazdag arab ország szeretné, ha kapcsolatba tudna kerülni a futball első képviselőivel.”
Arról ne is beszéljünk most, hogy hogyan és mennyiért sikerült Katarnak megvásárolnia a 2022-es világbajnokságot.
2008-ban a Manszúr sejk fémjelezte Abu Dzabi United Group 220 millió fontért megvette a Manchester City-t. A sejk vagyona ötvenszerese a Chelsea-t tulajdonló Roman Abramovicsnak.
2012-ben 130 millió dollárért a Qatar Investment Authority (tulajdonos: Tamim bin Hamad Al Thani katari emír) megvette a PSG-t, majd 1 év alatt 340 millió dollárt költött rá. A befektetési csoportnak olyan cégekben van tulajdonrésze, mint az angol ligát támogató Barclays' (12,7%) vagy a rengeteg foci- és más sporteseményt támogató Volkswagen (17%), Total (4%), GDF Suez (5%).
Több európai focicsapat van tőzsdén, ott pedig nem lehet nyomon követni a tulajdonosi struktúrát, így azokról nem tudunk beszámolni.
Egy német felmérés szerint a német, angol, francia, olasz, spanyol és holland játékosokon látható hirdetések csaknem negyede a Közel-Keletről származik. Nyilván egyből mindenkinek az utóbbi idők egyik nagy szponzori szerződése jut eszébe, amit a Barcelona kötött a Qatar Foundation-nel és a Qatar Airways-szel. Az évenkénti 60 millió eurós szerződés Európa második legdrágább mezszponzori szerződése. A korábbi szerződésük csak rongyos 32 millióról szólt, ezt tárgyalták újra.
Külön érdekesség, hogy nemrég online aláírásokat gyűjtöttek a Barcelona szurkolók, akik arra kérték a klub vezetőségét, hogy addig ne szerepeljen a katari légitársaság neve a mezen, amíg az elképesztő, elfogadhatatlan, megalázó és a munkásokat kizsigerelő körülményeket meg nem szüntetik a vállalat női dolgozóival szemben.
Érdemes még szót ejteni az Emirates légitársaságról is, mely Dubaj hivatalos légitársasága. 2012-ben kötöttek szponzori szerződést az Arsenallal 150 millió euró értékben, 5 évre, melynek keretében a csapat stadionjának nevébe is bekerült a légitársaság. Ezen kívül a klubnak rengeteg kötelezettsége van az arab országban, mint hivatalos meccsek, dedikálások, utánpótlástáborok, stb. Az emírségbeli repülőtársaság mezében focizik még: AC Milan, Benfica, Hamburg, PSG, Olimpiakosz és persze a Real Madrid is.
A felsoroltak és egyéb arab cégek szponzorációval jelen vannak az ausztrál és amerikai fociligákban, a US Openen, a rögbi, a motorsport, a golf, a krikett, az úszás világában is. Kis utánanézéssel rájöhetünk, hogy elképesztő pénzeket költ nemcsak saját hazája, hanem az európai és a világ sporteseményeire az a kevés, ám rettentő gazdag arab ország, amelynek telne rá, hogy helyben megoldja a mostani migránskérdés kiváltó okait.
Mindez felveti a kérdést: nem lehetne, hogy Európa az európai ügyeket, az arabok pedig az arab ügyeket finanszírozzák? Egyébként az is látszik, hogy közel-keleti néptömegek befogadása nem elsősorban pénzkérdés. De ha az arab testvérországoknak nem érdekük befogadni őket, akkor nekünk vajon miért lenne?
