Európa egy erőd – és annak is kell maradnia. Azt mondják, hogy a kontinens ne zárja el magát a menekültektől. Az illegális és ellenőrizetlen bevándorlás azonban nem emberi jog, hanem be nem jelentett polgárháborúhoz vezet.
Európa Erőd – miért olyan negatív kicsengésű ez a szó? Miért van az, hogy ilyenkor a belső szemeink előtt semmi más nem jelenik meg, csak megfulladó menekültek és áthatolhatatlan kerítések? Ugyanilyen jól el tudjuk képzelni Európát a jólét, a jog és a béke erődjeként, egy bizonytalan és véres világ közepén – ma még. Mert ha tényleg idejön az a sokmillió afrikai és arab, akik Európában jobb életet remélnek, mint elbukott államaikban, akkor nálunk is gyorsan véget érne a belső béke.
Bár ez tabuként hangzik, Európának sürgősen határozott és biztosított határokra volna szüksége azért is, hogy a menekültek között felismerjük és elkülönítsük azokat, akik – mint a keleti keresztények vagy jesidák – közvetlen népirtás veszélyének vannak kitéve. Azzal azonban, hogy az emberek a nyitott külhatárokon vagy a lélekárusok csempészhajóin továbbra is tömegesen szivároghatnak be, és aztán átadják őket az illegalitásnak, senkinek sem segítenek.
Ha az afrikai és az arab bevándorlók a városi parkokat sátortáborokká változtatják – ahogy az most Észak-Olaszországban történik -, még a baloldali polgármesterek is hangosan követelni fogják a hermetikusan záró határbiztosítást ugyanúgy, ahogy azt a közel-keleti országút végén fekvő Udine városában már teszik. Ez a helyzet, amikor a helyi politikusoknak nincs több helye és pénze a menekültek számára, Németországban is valósággá válhat.
Európán belül a hermetikusan záródó határok anakronisztikus követelésnek számítanak, hiszen végül is maga a politika volt az a magállamokban, amely létrehozta a Schengeni övezetet, a szabad átjárással és a korlátlan utazással. Azonban amióta a különböző EU-tagállamok külügyminiszterei egy nyugodt Luxemburgi Moseljáró-kompon aláírták a határellenőrzéseknek véget vető Schengeni Szerződést, Európában sok minden a hátrányára változott.
Nemcsak a nemzetközi csempészmaffia használja ki virtuóz és reflexszerű módon az Európán belüli közlekedés összes rését és klauzuláját. Az európaiaknak egyre inkább kell tartaniuk attól is , hogy a nem ellenőrzött bevándorlók között iszlám terroristák is beszivároghatnak.
Azt, hogy hogyan néznek ki Európa fékezetlen menekültáradatnak kitett határai, bárki közvetlenül megtapasztalhatja Ceuta-ban, a spanyol exklávéban vagy a bolgár-török határon. Ceutában egy négyszintes ház magasságának megfelelő speciális kerítések zárják le a marokkói átjárót – és mégis, naponta rohanják és próbálják ezt megmászni kétségbeesett fekete-afrikaiak.
Eközben a bolgár hatóságok büszkék az agyonbiztosított, 30 kilométer hosszú kerítésükre, amely minden olyan technikai finesszel fel van szerelve – mint például a hőkamerák vagy a mozgásérzékelők –, amely a Közel-Keletről érkező áradatot az EU legszegényebb országától távol tartja.
A bolgár kormány álláspontja szerint csak a határátkelők aprólékos ellenőrzésén keresztül van lehetőség egy jogállami bevándorlási politika megteremtésére, és nem pedig a szántóföldeken keresztüli, maffiózó tömegáramlás révén. A spanyol kormány pedig gyakorlatilag folyamatosan arról tárgyal marokkói kollégáival, hogy az észak-afrikai királyság egyáltalán ne engedje be a nyugat-afrikai bevándorlókat az országba.
A belső határok visszatérése az EU-ban
Annak, aki ezt az európai erődítménypolitikát cinikusnak tartja, elég megnézie a líbiai partoknál kialakult helyzetet. A polgárháború által sújtott országban százezrek futottak zátonyra, nőket erőszakolnak meg, védelmi pénzben mérik az emberéletet. Ugyanis éppen itt, Európa partjainál reménykednek az emberek - egy esetlegesen halálos kimenetelű - átkelésben. Ezek az emberek azért keltek egyáltalán útra, mert évek óta eltűrik a szabályozatlan, bűnözők által szervezett migrációt Lampedusán és Szicílián keresztül.
Ha Európának nem sikerült megerősíteni külső határait, akkor a régi belső határok maguktól visszatérnek majd. Egyes országok, mint például Dánia, már most is egyre gyakrabban csinálnak szokást kivételes jogosítványukból, és visszaállítják a határátkelők ellenőrzését, elutasítják a papírok nélkül érkezőket.
Nagy-Britanniában is észrevehetően meghatározta a kampányt a brit szigetekre irányuló tömeges bevándorlás réme. Azok a politikusok és pártok, amelyek azt ígérik, hogy itt meghúzzák és megvédik a határt, a menekültek százezrei miatt egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert.
Aki ma az Európa Erőd lerombolását követeli, és továbbra is a nyitott külső határokért tombol, rövid időn belül éppen annak ellenkezőjét fogja kapni. Egy menekülttáborokkal teli Európát, féltékenyen őrzött belső határokkal és emberekkel, akiket rendszertelenül deportálnak egyik államból a másikba.
Az EU legújabb kezdeményezése, miszerint szétosztanák a befogadott menekülteket a teljes Unióban, jóllehet megkésett, de ettől még helyes. Amikor évekkel ezelőtt a határállamok, így Málta, Spanyolország, Olaszország és Görögország aláírták azt a szabályozást, hogy minden menekült a belépési országban kell, hogy maradjon, a tárgyalóik minden bizonnyal aludhattak.
Hogy néz ki az a szolidáris Európa, amelyben a görögök és olaszok viselik a menekültterhek 90 százalékát? És ezen országok gyenge kormányainak a szemére hányhatjuk-e, ha a menekülteket szabályozatlanul Északra engedik, sőt, esetleg még úti okmányokkal is ellátják őket?
Az Afrikából és a Közel-Keletről induló „nagy Vándorlás”, amit Hans-Magnus Enzensberger már a gazdag Európa előtt évekkel megjósolt, most indult igazán mozgásba. Már a Földközi-tengeren lezajló exodus és a kétségbeesettek rohama előtt kudarcot vallott az eddigi, éretlen határ- és menekültpolitika. Erről minden polgár megbizonyosodhat már a saját környékén is.
Kontroll nélkül jön a káosz
Miért kell tehát éppen a Földközi-tenger sziklájának, Lampedusának – amelynek vizein a cápák emberhúson élnek – London, Frankfurt vagy Amszterdam belépőkapujának maradnia? Miért nem tudják a hatóságok a szabályozatlan bevándorlást úgy elbátortalanítani, ahogy azt Ausztráliában teszik, amikor a fedélzeten lévő embereket ugyan megmentik, de azt követően visszaküldik őket?
Ha Európa továbbra is megengedi, hogy egyre több bevándorló rendezkedjen be a felálló menekültgettókban, akkor olyan állapotokra számíthatunk, mint Milánóban, ahol mostanság a pályaudvar éppen az Expo közben alakult át afrikai sátortáborrá.
Az illegális és kontrollálatlan bevándorlás nem emberi jog, viszont szükségszerűen egy be nem jelentett polgárháborúhoz vezet – mint a leselejtezett Athénban, ahol már régóta rendőrök szeme láttára vívják éjszakai utcai harcaikat a fasiszta bandák az afrikai drogkereskedőkkel és az arab hajléktalanokkal. Az ezekből az állapotokból levonható tanulság: A Játék Határok Nélkül Európája káoszba dönti a kontinenst.
A szerző: Dirk Schümer, a hamburgi székhelyű „die Welt” polgári-konzervatív napilap európai tudósítója.
A cikk elérhetősége: http://www.welt.de/debatte/kommentare/article141026268/Europa-ist-eine-Festung-und-muss-das-auch-bleiben.html
