Ma emlékezünk az örmény holokausztra, amely 1915-ben százezrek halálához vezetett az akkori török vezetés vérengzései közepette. Az akkori szörnyűségek, ha számukban nem is, de szörnyűségükben és „hatékonyságukban” felülmúlták a hitleri és sztálini borzalmakat is.
A XIX. század végén az oszmán állam Európa beteg embereként egyre inkább a külföldet és belső ellenségeket hibáztatott saját sikertelenségéért. A társadalomban a bizonyos szakmákból kirekesztett keresztények – túlnyomórészt örmények – sikeres iparosokká, kereskedőkké váltak, amely a vallási mellett gazdasági frusztrációt okozott a társadalomban. Éppen ezért ezekben az években már rendszeressé váltak a támadások és pogromok az örmények ellen, amelyeknek már akkor akár százezres számban voltak áldozatai.
Az I. világháborúba való belépés után ezek a feszültségek csak tovább súlyosbodtak. A cári csapatoktól elszenvedett vereségekért a belső ellenségek, a keresztény örmények lettek a felelősök. Először április 24-én tartóztattak le több száz vezető örmény értelmiségit, akiket később ki is végeztek. Ezt követően Kelet-Anatóliában, ahol az örmények többsége élt koncentrációs táborok jöttek létre. A hivatalos cél az ő kitelepítésük volt Szíriába, ugyanakkor a tömeges mészárlások már ekkor megkezdődtek. A menetoszlopok víz és élelmiszer nélkül indultak útnak a sivatagban a túlélés minden reménye nélkül, s a gyilkosságok, kínzások és a megerőszakolások mindennapossá váltak a törökök részéről.
A borzalmak többsége még abban az évben történt, ugyanakkor később sem voltak ritkák a tömeges atrocitások. Bár mindez elsősorban az örmények ellen irányult, a többi keresztény kisebbség esetében sem voltak ritkák, így ezt az időszakot megszenvedték az Oszmán Birodalomban élő görögök, asszírok, káldok és szír katolikusok is. A vérengzések áldozatainak száma legkevesebb 600-800 ezerre tehető, de különböző becslések szerint akár másfél millió is lehet – döbbenetes számok annak tudatában, hogy a birodalomban összesen 2,5 millió örmény élt a háború kirobbanásakor.
Az emberiség történelmének első szervezett népirtása a mai napig szégyenfolt a civilizáció történelmén, hiszen a török kormány most sem ismeri el az akkor történteket, s egy sor európai állam – így sajnos Magyarország is – elfeledkezik az akkori szörnyűségekről.
