Kim Lane Scheppele megint elemez. 8000 kilométer távolságból is olyan cuccokat vág, mint hogy melyik magyar képviselő miket mondott a Bihar TV-nek. Azért ez a nem semmi! Török Gábor szerint a politikai elemzés halott, dehogy is!
Kim Lane Scheppele régóta aggódik a magyar demokráciáért. Egészen pontosan 2010 tavasza óta, amikor is a magyar jobboldal választást merészelt nyerni. Előtte nem aggódott egyszer sem, hazugságbeszéd, kardlapozás ide vagy oda. 2010 tavaszán azonban Scheppele rájött, hogy a magyar demokráciával nagy baj van. És ő azóta fél. Nagyon.
Scheppele a minap azt a régi-új a balliberális rettegőkottát húzta elő, amiben a magyar jobboldal és szélsőjobboldal titkos koalíciójától kell félni. Homéroszi terjedelemben. Mindezt a New York Times felületén, Paul Krugman blogján. Igen ez az The New York Times, amely nemrégiben nem közölte le a Nobel-díjas Kertész Imrével készített interjút, mert Kertész nem méltóztatott kellő mértékben reszketni a magyar demokrácia állapota miatt, és legnagyobb meglepetésükre nem kiáltott fideszdiktatúrát. Ezt a kondíciót Scheppele most minden mértékben kielégíti, így hát cikke meg is jelenhetett.
Scheppele - akit a University of Connecticut professor emeritusa, Tőkés Rudolf csak a „Princetonon csövező némbernek” hív - az elmúlt években megrögzötten terjesztette a Magyarországot lejárató áltudományos szövegeit. A hitelesség érdekében mindezt nem a sajtódiktatúra alatt álló Budapestről, hanem az Amerikai Egyesült Államokból tette. A 2014-es újabb elsöprő jobboldali kétharmados siker csak erősítette diagnózisát. Persze arról nem beszélt, hogy annyira elnyomó és antidemokratikus az új magyar választási rendszer, hogy például ugyanezzel az eredménnyel a Fidesz a brit, a francia, vagy az amerikai rendszerben közel 90%-os parlamenti mandátummal töltené fel a magyar Parlament sorait. De ez persze nem illeszkedik a #mármajdnemteljesenkiépültadiktatúra diskurzusba.
A mostani írásában természetesen azt se magyarázza meg Scheppele, hogy egy diktatúrában hogyan tarthatnak választásokat, és hogyan nyerheti ellenzéki jelölt, és egyáltalán miért van szükség parlamenti döntéshozatalra és ehhez megfelelő parlamenti többségre. Scheppele ezekről persze hallgat, ez nem számít, és kicsit módosítja a narratívát: A Fidesz titkos koalíciót kötött a szélsőjobboldali, antiszemita, rasszista Jobbikkal.
Scheppele mindezt egy 2500 szavas, 25 bekezdéses eposzi hosszúságú összeesküvés-elmélettel igazolja, ami olyan részletességgel ad hírt az egyes szavazásokról, eljárásokról, nyilatkozatokról és hiányzásokról, mintha az egy jól bejáratott népszavás parlamenti tudósító készítette volna. Vélhetően nem sokan képesek végigolvasni Scheppele legújabb agymenését, és aki mégis, de nem ismeri a magyar rendszert, az tuti nem fogja fel.
Részleteiben nem is érdemes foglalkozni vele, szokásos izzadságszagú agymenés. A cikk azonban más okból tanulságos: Scheppele 8000 kilométer távolságból is a lehető legrészletesebben ismeri a magyar politika minden egyes apró rezdülését. És amellett, hogy ismeri egy kis közép-európai ország egyes frakcióinak egyes képviselőit is névről, azok szavazási szokásaival, a helyi Bihar TV-nek adott nyilatkozatával együtt, ennek megírására és összefoglalására időt és energiát is szán. Sőt, még kerettörténetet is alkot hozzá. Ez derék teljesítmény egy egyébként elfoglalt, neves egyetemen tanító jogászprofesszortól. Ez különös elhivatottságra vall. Elég gáz, hogy egy amerikai egyetemi tanár a nevét adja egy, a magyar balliberális barátai által megírt gyalázatos íráshoz.
Drága idejét fordíthatná inkább az amerikai demokratikus rendszer értékelésére, az amerikai választókörzetek határainak elemezgetésére, a Blackwater-hadviselés "sikereinek" vizsgálatára, arra hogy elemezze, miért nem hajlandó a Fehér Ház közérdekű adatokat kiadni újságírók részére vagy hogy miért lehet pártoknak nyújtott pénzügyi támogatásért cserébe nagyköveti pozíciót nyerni.
