A jó ember, jókor, jó helyen – „csak” ennyi kellett, hogy újra remény költözzön a magyar futballba az elmúlt két év kiábrándító eredményei után. Na, de ennél nézhetünk mélyebbre is!
Dárdai Pál per pillanat valószínűleg az egyik legbefolyásosabb ember az országban. Mindössze három tétmeccsen ült a magyar válogatott kispadján, de veretlen mutatója óriási kincset érhet a csoportban. Ikszeltünk Bukarestben egy kiélezett meccsen – ez már önmagában több mint amit az elmúlt évtizedekben elődei elmondhattak. S ebben a felborult csoportban, ahol már Feröer és Észak-Írország is nyert a görögök ellen, ez a hét pont még sokat érhet.
De mégis hogyan érhetett el ilyen nemzeti egységet Dárdai? Hiszen a kapitány személye általában megosztotta a közvéleményt, mostanra pedig még (nagy levegő) „A Szakma” is elhallgatott a Berlinből megmentőként hazatérő fiatal edző kapcsán.
Nos, a legközelebbi magyarázat az igazsághoz az isteni gondviselés, hiszen annyi tényező szerencsés együttállására volt szükség.
Kiábrándultság – Az előző selejtezősorozat végén azt hittük, hogy a holland és román vereségnél rosszabb már nem is jöhet. De persze mindig van lejjebb. Egervári bukása után az MLSZ új kezdetet ígérő módon egy komoly és nagy nevet ígért a kispadra, erre jött Pintér, aki ráadásul csúnyán meg is égett. Persze az észak-írek elleni vereség már nem tűnik olyan cikinek, látva milyen eredményeket mutatnak fel azóta is, de ez nem menti fel a volt kapitányt, hiszen nem nagy csatában maradtunk alul, hanem teljes koncepciótlanságban ténferegtünk a pályán – akkor és a korábbi felkészülési meccseken is. Ezek az egymásra rakódó rétegek új mélypontot jelentettek a hazai futballélet kiábrándultságában. Kétségbeesett idők pedig kétségbeesett megoldásokat követelnek.
Szerencse – Valljuk be, elég nagy mázlink van ezzel a selejtezőcsoporttal. Nincs igazán nagy név, a papíron legerősebb görögöknek négy meccs után 1 pontja van, s ez eddigiek alapján jó esély van az olyan körbeverésekre, hogy az első meccsen szenvedett vereségünket még jóvátehetjük.
A megfelelő ember – Mármint maga Dárdai. Tudtuk, hogy fáradhatatlan, profi játékos volt, aki edzőként is sokra hivatott. Tehetséges és felkészült, s annak ellenére el merte vállalni a feladatot, hogy ezzel sokkal többet tett kockára, mint a lehetséges nyeresége. Ennek ellenére jött a szükség órájában, s pontosan azt tette, amit mondott – se többet, se kevesebbet. S miért örömteli a regnálása? Nem elsősorban a hét pont miatt, hanem mert nem ámított senkit, az ország pedig mégis mellé állt. Elgondolkodtat, hogy vajon ezt miért nem tudta elérni eddig egyetlen kapitány sem, legyen magyar vagy külföldi, aki leült a padra.
Dárdai Pali őszinte és egyenes ember. „Nem keresek kifogásokat, de…” – és jönnek a kifogások. Ez az, amit tőle még nem hallottam, s már ezzel kilóra megvette a bizalmam. Nem tudom folytatja-e, s kinek kellene a helyére ülnie, ha nem. De nem is ez a lényeg. A bolyongás után most már tényleg elindulhatunk egy úton. Köszönjük, Pali!
