Spíler

A választók a mérsékeltekre szavaztak

Közzétéve: 2014. október 17. Szerző: Edward Blake

sw.jpg

Megváltozott a választói attitűd. A választók többségében a mérsékeltség hangnemmel azonosítják a cselekvőképességet és ezért a legtöbb településen a mérsékeltnek vélt erőknek adtak egyértelmű felhatalmazást.

2002-ben és 2006-ban is egyfajta forradalmi hevület jellemezte az országgyűlési választásokat. A jobb- és baloldal kiélezett küzdelmének tétje egyértelműen a kurzusépítés volt. 2006 őszére azonban a megszorítások és az őszödi beszéd nyomán a magyar társadalom gyorsan visszavonta az MSZP-SZDSZ koalíciótól a tartós berendezkedésre adott felhatalmazását. Előbb 2008-ban a szociális népszavazáson, majd a 2010-es választásokon is megbüntették balliberális oldalt. Ebből következően a belső feszültség eltűnt a társadalom többségéből. És nem is tért vissza egészen 2012-ig, amikor is feltorlódtak egyes népszerűtlen kormányzati intézkedések. A baloldali ellenzék ekkoriban – megérezve a vérszagot – új erőre kapott. Ebből két dolog következett. A baloldali ellenzék elhitte, hogy meg lehet nyerni a 2014-es országgyűlési választásokat. A kormányoldal pedig ezzel egyidőben észbekapott, hogy elveszítheti azokat. A Fidesz-KDNP ezért több kérdésben is visszavonulót fújt, míg a baloldali ellenzék szereplői viszont összevesztek a még meg nem lévő koncon. A választók pedig kétféleképpen reagáltak: újra kiábrándultak a baloldali politikusokból, illetve a kormányzati meghátrálás hatására elillant a forradalmi lendületük. És ekkor érkezett a csodafegyver: a rezsicsökkentés.

Míg a nem-fideszes választók lendületüket elvesztették, addig a baloldal szereplői inkább rákapcsoltak. Nem érzékelték, hogy kizárólag saját törzstáboruk hangos csupán. Tévesen ezt a választói csoportot azonosították a magyar társadalommal. Velük szemben a Fidesz a lehető legmérsékeltebb retorikára váltott és cselekvőképes kormányzat benyomását keltette.

A mérsékelt hangnem előtérbe kerülésére fentieknél is jobb példa a Jobbik. A radikális párt – vagy annak tanácsadója, aki sokak szerint egy közismert politikai elemző – szintén felismerte a helyzetet. A kialakult attitűdváltozásra reagálva jelentős tartalmi változtatásokat hajtottak végre. Hogy ez mennyire lett sikeres, az lehet vita tárgya, abban azonban konszenzus van, hogy a Jobbik támogatottsága felett lévő üvegplafont sikerült felfelé mozdítaniuk.

A baloldali pártok azonban nem így cselekedtek és nem is értek célt, mivel képtelenek voltak megszólítani a bizonytalanok táborát. Az európai parlamenti választások eredményeit nem érdemes túl komolyan venni, mert azon minden pártnak kizárólag a legszűkebb törzstábora vett részt. Ellenben az önkormányzati választásokon megismétlődött a trend, hiszen miközben nehéz eltekinteni a pártpreferenciáktól, de ennek ellenére is látható egy bizonyos minta. A választók a települések többségén a békességre és a mérsékeltségre szavaztak, mert azzal azonosítják a cselekvőképességet. Nézzünk pár példát.

Esztergom esete tankönyvszerű. A jobboldali többségű város 2010-ben leszavazta fideszes polgármesterét és pajzsra emelte a független Tétényi Évát. Ennek ellenére a városban nem szűntek meg a viszályok, melynek két eredménye lett. Tétényi Éva rövid ideig országos politikus fényében ragyoghatott, de a következő döntési szituációban a választók nem a konfrontálódó városvezetőt támogatták, és új, mérsékelt jobboldali polgármestert választottak.

Fordított eset történt Szegeden vagy Kispesten. Szegeden a választók ragaszkodtak 2010-ben Botka Lászlóhoz, aki egy patthelyzetes városi közgyűlést kapott munkájához. A fideszes közgyűlés jobbikos támogatással folyamatosan sakkban tartotta a polgármestert, ugyanakkor Botka sikerrel tudta bemutatni azt, hogy a veszekedésért a közgyűlés a felelős. A választók ez esetben ismét a békére és a hatékonyabb munkára szavaztak.

Ezekből a megállapításokból az következik, hogy idejét múlt és téves az az elképzelés, hogy a baloldalnak a gyurcsányi vagy a norvégplatformos rendszerellenzékiség felé kellene mozdulni. A rendszerellenzéki szerep ugyanis a saját táborukat is megosztja, miközben a bizonytalan választók egyértelműen nem támogatják. A baloldal tehát majdnem 3 év késésben van – a Jobbikhoz képest. 

Közzétéve: 2014. október 17. Szerző: Edward Blake

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr436802003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás
süti beállítások módosítása