Sajnos nem mérte fel a szavai súlyosságát és őszintén szólva félelmet keltő, hogy magyar közéleti szereplő ilyeneket mondhat, de megbocsátok.
Első reakcióm a düh és a felháborodás volt. Mert valóban dühítő, hogy a XX. század embertelen évtizedeiben is egyenes emberként élő, s köztiszteletben elhunyt nagyságot így sértegessen.
Ön először is megsértett egy nemzeti nagyságot, s ezáltal minden magyart. Nem azért, mert Grosics Gyula személyében egy futballistáról van szó, aki számtalanszor eredményesen képviselte hazánkat a világban. Még csak nem is azért, mert az Aranycsapat kapusaként egy valódi nemzeti szimbólum volt ő. Hanem azért, mert egy jó ember volt, aki a borzalmak közepette is képes volt nem csak tisztességesen, de egyenesen példamutatóan leélni a neki jutott még így is kevés éveket.
Ön ugyanakkor megsértett engem is, s egy teljes nemzeti kisebbséget Magyarországon, s emellett még a történelem tekintetében is mélységesen tudatlan és egyenesen közösségellenes a viselkedése. Nem tudja azt, hogy a magyar vezetés rabszolgatartóként kereskedett a hazai németséggel, s adta őket el a magyar nemzetiségű fiatal férfiakkal együtt, majdhogynem kilóra a náci kormánynak, akik aztán besorozták őket a Wehrmachtba és az SS-be.
Ön a DK szóvivőjeként egy olyan pártot képvisel, amely Alapszabálya szerint: „a jogbiztonság, az európai alkotmányos értékeknek megfelelő alkotmányos garanciákkal védett egyéni és közösségi szabadság, az egymásért viselt felelősség és szolidaritás, az igazságosságra törekvés, a kisebbségek jogainak tisztelete, valamint a köztársasági eszme képezik alkotmányos rendünk alapjait.” Akkor hogyan érvelhet a kollektív bűnösség mellett!?
Először Önre nézve nagyon vad gondolatok ötlöttek fel bennem. De szerencsére eszembe jutott, hogy mit mondanának azok, akiket Ön megsértett. Mit mondana Grosics Gyula szerényen, mit mondana nagyapám, akit szintén akarata ellenére elvittek. Azt mondanák, hogy megbocsátunk.
