Szolgálati közlemény a Népszabadság, a világ proletárjai, de valójában az egész emberiség számára: nem, a pedofil nem ember. A pedofil egy állat, egy kretén, egy aberrált barom, akinek nem csak a cselekedetei, de a gondolatai, a késztetései és az egész lénye egy tál hányás. Nem érdemel megértést, nem érdemel toleranciát, nem érdemel semmi mást, csak megvetést.
„A pedofil is ember” – hirdeti honlapján és a nyomtatott lap publicisztikai rovatában is öles betűkkel a Népszabadság. Blikkfangosan – mondhatnánk, de nem. Kurvára nem. Révész Sándor, a lap újságírója teljesen komolyan gondolja. Komolyan gondolja, hogy „mindenki szabadsága addig terjed, amíg mások jogait nem sérti”, és mivel a gyerekpornós képregények rajzoltak, az abban szereplők „nem valóságos létezők”, tehát ami abban történik az „egyetlen hús-vér gyereknek sem árt”. Ezért a gyerekpornós képregényekhez a pedofiloknak joguk van: „Nagyon helytelen lenne, ha olyan tilalmakkal nehezítenék tovább a helyzetüket, amelyek nem szükségesek senki megvédéséhez (…) a világi állam nem bélyegezheti meg őket!”.
Hát elmondom, Sanyikám, hogy mi van: de, de igen, megbélyegezheti őket. Minden létező szinten. A pedofília nem magától a tettől, hanem már annak gondolatától fogva hányingerkeltő. Történt ugyanis, hogy Japánban (most!) betiltották a gyerekpornót (ill. annak birtoklását), de az elfogadott jogszabályba végül nem került be az a rész, mely górcső alá vette volna a gyermekpornográfiát tartalmazó a mangákat és animékat is. A gondolat- és véleménynyilvánítási szabadságra hivatkozva. Ezt még a máskor mértékadónak tekintett Reuters beszámolója is neccesnek ítélte – amely beszámolót persze a Népszabadság publicistája félreértette, ugyanis a híradás pontosan közölte: az eredeti javaslat sem tiltotta volna be a mangát és animét, csak egy vonatkozó hatástanulmányt irányzott volna elő.
Persze a lényeg nem ez, nem is az eredeti hír. Hanem az arra adott hazai ballib reakció a Népszabadságban. Hogy már megint kezdődik a puhítás, a mismásolás, a toleranciakultusz építése egy aberrált kisebbség kapcsán. Hogy a véleménynyilvánítás szabadságára meg a mit-tudom-én-micsodára hivatkozva megint ott tartunk, hogy van egy társadalmi abnormalitás, amelytől minden józan paraszti ésszel rendelkező embernek felfordul a gyomra, de azt lépésenként, lassan, step-by-step el akarják fogadtatni. Míg a végén védendő normává nem válik. Persze csak lassan: először pusztán értsük meg őket, ne ítéljük el őket elsőre, ne legyünk a pedofilokkal szemben előítéletesek. Aztán majd jön az egyenlőségesdi. Hogy ők is ugyanolyan emberek mint mi, nem szabad őket alaptalanul diszkriminálni. Az ő szerelmük is olyan, mint egy normális férfi-női szerelem, és hát a szeretet végül is összeköt. „Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!” – így fog majd szólni az aktuális elmebajt védelmezők táborának szokásos, bibliai tanítást kiforgató szlogenje. Aztán persze jönnek majd az egyenlő jogok. Mi az, hogy ilyen magas a szexuális kapcsolathoz szükséges beleegyezési korhatár? Tessék levinni! Majd ha levitték, akkor jön a következő: ha már le lehetett vinni, akkor miért nem lehet házasodni? Miért, örökbefogadás az oké egy felnőtt és egy kiskorú gyermek viszonylatában, a házasság meg nem? Hát micsoda arcátlan intolerancia ez?! Így fognak röpködni majd az érvek, persze a politikai korrektség, a sokféleség tiszteletének jegyében. És a végén majd a pedofília kritizálása lesz a tabutéma, az lesz megbélyegezve, aki felemeli ez ellen a szavát, aki nem szeretne Pedofil Pride-ot a városában.
Kivéve, ha nem csapunk most oda az asztalra. Eddig és ne tovább, bazmeg.
