A szakmaiság meggyőző objektivitásába csomagolt Fideszt szapuló gazdasági elemzések nem többek, mint a kampány véghajrájának egyik eszköze. A nem Fideszre szavazók is észrevehetik a gazdasági elemzések mögötti érdekvezéreltséget.
A kampány utolsó napjaiban sorra jelennek meg olyan cikkek, elemzések, amelyek a gazdaság állapotát szapulják, vagy éppen azzal foglalkoznak, hogy miért lenne rossz, ha a Fidesz nyerné meg a választásokat – ki gondolná, hogy a legrosszabb forgatókönyv természetesen újra a kétharmad lenne. Talán a legszebb alkotás ebben a műfajban az index.hu-n megjelent írás, ami hamis analógiák sorozatával jut arra a következtetésre, hogy a 2010 óta pluszos folyó fizetési mérlegünk igazából milyen gáz. Értsd: a külfölddel szembeni adósságunk mérséklődése gáz.
A gazdasági elemzéseknek három csoportját különböztetjük meg. Az első csoporttal nem is érdemes sokat foglalkozni, mivel nem mások, mint megrendelésre írt hatásvadász alaptalan kritikák. Jellemzőjük, hogy sok olyan fogalmat használnak, amelyek a tájékozódni akaró olvasó számára meggyőző érvnek tűnnek a kormány „propaganda számaival ellentétben”. Ezeket általában olyan gazdasági guruk, panamai okleveles közgazdászok boszorkánykonyháiban kotyvasztják, akik szerint például a jegybanki alapkamat csökkentése a magyar gazdaság számára végzetes következménnyel jártak volna. Értsd: nemzethalállal.
A második csoportba azon elemzések tartoznak, amelyek elfelejtkeznek arról a tényről, hogy a jelenlegi magyar kormány 2010-ben nem egy légüres térbe csöppent bele. A már unott elmúltnyolcévezés következménye volt a magyar gazdaság katasztrofális mutatói. Az őszödi beszéd mellett a szocialisták másik főbűne az, hogy egy olyan időszakban vezették zátonyra az ország hajóját, amikor elképzelhetetlen pénzbőség tombolt a világban. A tücsök és a hangya ismert meséjét citálva, nem egyszerűen tücskök voltunk, hanem mutáns húsevő sáskák, akik nemcsak bekunyerálták magunkat a hangyához télre, ott maradtunk nyárra is és a végén még a hangyát is fölzabáltuk éhségünkben. Félreértés ne essék, a legnagyobb felelőssége ebben az akkori kormánynak volt, mert csak egy kormány rendelkezik olyan eszközökkel, hogy érdemben beavatkozzon. Mint ahogy tőlünk nyugatra és még Romániában is megtették ezt a kormányok.
A gazdasági elemzések közkedvelt analógiájánál maradva, ha a magyar gazdaság egy családi ház, akkor 2010-ben azt látta a Fidesz, hogy nem egyszerűen a padlás üres, mert kiseperték, hanem meg kell nézni a falakat is. Aztán nagy volt a kétségbe esés, mert kiderült, hogy nem csak egy egyszerű tisztasági újrafestés szükségeltetik, hanem fel kell szedni a parkettát is, sőt még a pince is azért ázik be, mert csodálatos módon képesek voltak kifúrni az aljzatbetont. És olyan opció nincs, hogy akkor egy új házat építünk, mert egy gazdaságban azt nem lehet megcsinálni. Ebből kellett főzni, és nagyobb távlatból tekintve igen sikeresen főzött a Fidesz. Ki beszél már arról, hogy Görögország sorsára jutunk?
A gazdasági elemzések harmadik csoportja azok, amelyek mindenféle aggregált indexszel próbálnak nyomást gyakorolni a kormányra. Ezeket azok írják, akik nehezen dolgozták föl, hogy elvesztették kényelmes tárgyalási pozíciójukat a kormánnyal szemben. A gazdaságot is emberek működtetik. El tudjuk képzelni azt a parát, amikor mondjuk a Bankszövetség tárgyalódelegációja először szembesült azzal, hogy az asztal másik felén ülők azt mondják nekik, hogy nem tehettek meg mindent. Volt is nagy riadalom. Ment a telefon, hogy Józsi baj van, mert bekeményítenek ezek itten. Sebaj 2014-re el kéne érni, hogy ne nagyon pofázzanak bele a dolgainkba.
Egy folyamatosan változó gazdasági környezetben teljesen alap, hogy sorra jönnek elő gazdasági problémák, amit, ha egy kormány nem kezel, akkor megy a levesbe. Lehet, azon morfondírozni, hogy a rezsicsökkentés, a devizamentés, a külön adók jók-e vagy sem. Rövid vagy hossztávon jók-e vagy sem. Mindenesetre a Fidesz legalább képes volt elszakadni azoktól a ’80-as években írt közgazdasági modellektől. A szocik csak ezeket a porosodó könyveket forgatták, míg a mostani kormány mert újítani. A 2013-as hiány 2,2% lett, 3 % alatt az infláció, az adósságkilátásokat negatívról stabilra változtatták, a cégek egyre pozitívabban értékelik az üzleti kilátásokat és minden mutató legnagyobbika, a GDP is jobban teljesít.
