Energiapiaci verseny természetesen lehetséges, a termelésben, a beszerzésben, a menedzsmentköltségekben. Az otthonodba befutó vezetékből viszont ugye csak egy van. "A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék" - mondhatjuk Könyves Kálmánnal a monopóliumok által meghatározott versenyről. Egyezzünk meg: Brüsszel tartsa kordában a lobbistákat, Magyarország meg a sokáig a külföldi szolgáltatók által diktált árakat.
Tényleg szeretjük a versenyt. Odavagyunk azért az egyszeregy logikáért, hogy nagyobb verseny egyenlő kisebb árak. Viszont nem kellene megerőszakolni a valóságot, és ott is erőltetni kellene az (ál)piaci logikát, ahol monopóliumok vannak. Éppen ezért nem lehet véletlen, hogy az EU 17 országában hatósági árakat alkalmaznak az energiaszolgáltatók profitéhségének csillapítására.
Viszont naivitás lenne azt hinni, hogy egyik nap Brüsszelben a Bizottság munkatársai gondolnak egyet, és úgy ébrednek fel, hogy aznap beleállnak a magyar rezsiharcba. Most sem ez történt, nagyjából csak a szokásos történetről van szó. Ott ülnek a nagy, multinacionális energiacégek vezetői a belgák fővárosában, és a nagyon semleges, nagyon összeurópai bizottsági munkatársak véletlenül sem suskusolnak velük folyósokon, vagy esznek sült krumplit meg kagylót valami puccos étteremben. Egy ilyen megsemtörtént beszélgetés során pedig ugye nem erőltetik azt a közös céges érdeket, hogy ne legyen hatósági ár 17 országban, lehessen feltolni az árakat a csillagos égig.
Az viszont kétségtelen, hogy nem véletlenül Magyarország a brüsszeli tananyag kiemelt rossztanulója. Magyarország ugyanis a hatósági árakat nemcsak fékként alkalmazta, de gyorsan és határozottan le is nyomta az árakat. Ez a gondolkodásmód persze továbbterjedhet. Nem önmagában a hatósági ár ugyanis, ami veszélyes, hanem ha valaki határozott és kiáll a saját érdekei mellett. Tudjuk, és a szocikhoz köthető volt MVM-vezértől idézhetjük, hogy is ment ez korábban:
"Magyarországon ma a villamos energetikában a legnagyobb vállalatot nem MVM-nek hívják, hanem E.ON-nak. Ráadásul a magyar energetika legnagyobb vállalata az E.ON, mert ugye a gáz üzletág is az övé. Az E.ON érdekérvényesítő képessége sokkal nagyobb, mint az MVM-é. Az MVM érdekében én jártam el a legmagasabb szinten, az E.ON ügyeiben pedig, ha kellett, a német kancellár... Nagyon kemény vitáink voltak a liberalizáció kapcsán például az erőművekkel... Én azt képviseltem ebben a tárgyalássorozatban: amennyiért kapok a piacon áramot, annyiért veszek tőled is... Mikor ezt a mondatot kimondom, ennek az a következménye, hogy körülbelül harminc százalékkal kellene csökkennie a korábbihoz képest az árnak. Az ügyben megjelennek nagykövetek, a francia nagykövet, megjelenik a francia miniszter. A francia köztársasági elnök tárgyalási dossziéjában szerepel, hogy micsoda disznóság, amit az MVM csinál, hogy le akarja verni az én nyereségemet. Tehát azon az oldalon a lobbi idáig elmegy. Ezen az oldalon pedig...ráadásul egy rossz érdekérvényesítési módszereket alkalmazó vezérigazgatónál, nálam végződött az ügy."
Szintén ugyanebben a tanulmányban szerepel, hogy több szakértő szerint a "hazai villamosenergia piacon (...) a verseny csak szimulált lehet".
"Brüsszelt a lobbisták, a lobbistákért irányítják", aktualizálta a híres Lincoln-mondást az igencsak szabad versenypárti Telegraph szerzője. A lobbi pedig a szabad verseny befolyásolását jelenti. Itt az ideje, hogy Brüsszelben, a Bizottságban is elterjedjen a szabad verseny szelleme, tudjuk meg, hogy kik üzennek nekünk a Bizottságon keresztül, és ha majd a másik 16 ország lemondott a hatósági árakról, akkor beszélgethetünk. Szabadon.
