Integrate or die! – hirdeti egy új mozgalom. Cohn-Benditéknek nem lenne elég a föderalizmus, hanem a veszélyes nemzetállam helyett egy központosított Brüsszelt akarnának. Elfelejtik ugyanakkor, hogy egy (általuk kiüresített, történelmi és keresztény tartalmától megfosztott) európai identitás nem tudja felülírni a nemzetit, hiszen egyszerűen nincs ami összetartsa. Egy ilyen képződmény pedig demokratikus körülmények között szükségszerű bukásra van ítélve. Az egységes Európa csak kiegészítheti a nemzetállamok közösségét.
Daniel Cohn-Bendit mozgalma abból indul ki, hogy a fokozódó globális versenyben Európa el fog esni, ha nem egyesül. A történelmi emlékek legfeljebb csak az olyan turisztikai célpontokat tudják megmenteni, mint Párizs, London, Róma vagy a Loire völgye.
„Az idő megérett egy nemzetközi, generációközi és ideológiamentes alulról jövő mozgalomnak, hogy az európai integrációt a következő szintre vigye” – írja kiáltványuk. A nemzetállamok nem képesek válaszokat adni a modern kihívásokra és a polgároknak el kell kezdeniük nem németként, franciaként vagy magyarként, hanem európaiként szavazni.
Mit ne mondjak, a diagnózissal még egyet is értek, de mégsem hallottam még ennél nagyobb hülyeséget. Valóban „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”. Kína, Oroszország, India és a többiek egyre nagyobb befolyást követelnek maguknak a világ dolgaiba, míg Európa egyre inkább visszaszorul. S logikus még az a felismerés is, hogy ha összadjuk a 28 tagállam eredményeit, akkor a világ legnagyobb gazdaságát kapjuk, s durván félmilliárd embert. Így adja magát, hogy valóban el kell indulni az Unió mélyítése felé. Azonban akkor jön a dolog mikéntje.
Ugyanis a kiáltvány szerint a nemzetállamok egyoldalú háttérbeszorítása a megoldás. De hogy uniós szinten miért és hogyan kerülné el a politikai vezetés azokat a csapdahelyzeteket, amivel egy nemzetállamnak is meg kell bírkóznia – arra nem adnak választ. Márpedig ezeknek a kérdéseknek a többsége nem a méretből fakad. A nemzet fogalma pedig nem blöff, mint Cohn-Benditék állítják, hanem összetartó erő.
Ha valakinek, hát nekünk magyaroknak ismernünk kell annak a jelentőségét, hogy létrejöjjön egy mélyebb unió: az Osztrák-Magyar Monarchia történelmünk kiemelkedően legsikeresebb időszaka volt az elmúlt félezer évben. De ebből tanulni is kell, hiszen a Monarchia épp az elnyomott nemzetiségek miatt esett szét.
Együtt valóban erősebbek vagyunk gazdaságilag, katonailag és politikailag, sőt akár a legerősebbek a világ színpadán. Azonban ennek megvannak a korlátai is, hiszen erős talapzatot csak a nemzetállamok teremthetnek az együttműködéshez. Anélkül pedig kártyavárként omlana össze.