Nyolc évvel ezelőtt egy kormányzásra készülő ellenzéki párt azt a szlogent találta ki, hogy "Rosszabbul élünk, mint 4 éve". Ez akkor akár igaz is lehetett, de a párt elkövette azt a hibát, hogy a keserű jelen helyett elfelejtett a fényes jövőről beszélni, legalábbis túl későn kezdett reményt kelteni az szavazókban. A Fidesz többek között ezért is bukta el a 2006-os választást. Mindez csak azért jutott eszembe, mert a mai MSZP kongresszus ugyanezt a pályát rajzolja fel a legnagyobb baloldali párt számára.
Ebben az országban még sok minden nincs a helyén, de azért az a pokoltüze hangulat, amit a megújult MSZP ma lenyomott, az épp annyira mosolyogtató, mint amennyire pocsék. Álljon itt pár részlet a beszédekből:
☠☠☠☠☠☠☠☠ „kétségbeesés, nyomor, háborús ország, gyalázatos rendőrség, kiszolgáltatottság, tízezrek kizárása a felsőoktatásból, megélhetés elvétele, ámokfutás, rémálom, többség zsarnoksága, a nyugdíjasok nyomorognak, kilátástalan az élet, éheznek a gyermekek.” ☠☠☠☠☠☠☠☠
És mindezt vagy tízszer. Amit Mesterházytól, Harangozó akárkitől, Tóbiás Józseftől és egy negyedik öblös hangú szocialista úrtól ma hallottunk, azok nem beszédek voltak, hanem teátrális epeömlések. Reméljük, hogy Tóbiás József előtt volt egy kis tálka, ami összegyűjtötte a nyálcafatokat, miközben ordított. A szocialista tagságnak is új ez a tempó: amikor valamelyik felszólaló azt bírta mondani, hogy Orbán Viktor visszahozta a Horthy-rendszer nyomorát, majdnem elfelejtettek tapsolni. A kiosztott fidesz-álarcokkal sem nagyon tudtak mit kezdeni.
Mesterházy Attila továbbra is alkalmassági gondokkal küszködik. Még mindig nem beszédet tart, hanem bemagol 25 politikai panelt, otthon kétszer elpróbálja a tükör előtt és ripacskodva előadja. A gyomorhoz beszél, de a szívhez képtelen szólni. Sehol egy metefora, sehol egy világot magyarázó gondolat. Csak a zorbánmegasimicska meg a mutyi.
Kedvenc mondatunk az volt, hogyaszondja az országházi koronaőrök méregedrága ruhát viselnek, miközben az emberek éheznek. Jó hogy nem az Országház épületének értékét fejezte ki lélegeztető gépekben. Külön seggberúgás járna azért, hogy egy pártelnök azon viccelődik, hogy 8:1-re elpicsázták a magyar válogatottat. Mesterházy mindeközben azért beleérző államférfi. Legalább nyolc példát hoz fel arról, hogy járja az országot és találkozott egy könnyes szemű anyukával/kiábrándult diákkal/beteg nénivel, aki szemébe zokogta: kilátástalan az élet. Amerikai profizmus a köbön.
Az MSZP kongresszusa továbbra is jó bizonyíték arra, hogy a karizma nem tanulható. Ha tanulható lenne, akkor Mesterházy beszéde végén nem maradt volna ülve a csarnok. Amit ma a Syma-csarnokban láttunk, az nem egy kormányzásra készülő párt, hanem gyomorgörcsös agresszív kismalacok gyülekezete.
Utóirat: Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a női jogokra hiperérzékeny baloldali párt egyetlen női felszólalót sem tudott kiizadni magából, férfiak tucatjai izzadtak a színpadon. Micsoda macsó tempó ez?
