Mióta az eszünket tudjuk, arról papoltak nekünk, hogy csak menjünk az unalomig ismert autópályán. Most, hogy a válsággal a pálya bedugult, lementünk a sztrádáról. Kivételesen először hagytuk ott a kocsisort, és egyre több követőnk van. Európában egyre többen gondolkodnak el magyar megoldások átvételén, a balliberális sajtó pedig korrektül rácsodálkozik a mintakövetésre.
Tusktól-Kaczynskiig, Ed Milibandtől Nigel Farage-ig, Szlovákiától Csehországig tart azok sora, akik olyan intézkedéseket terveznek vagy tesznek, amelyet Magyarország az elmúlt három évben már meglépett. Bár ideológiailag a társaság kétségtelenül vegyes, vannak benne piacpárti jobb- és baloldaliak és vonalasabb szocdemek is, a talpára állított, erős államban gondolkodás összeköti e szereplőket. Nem vak államhitről, etatizmusról van szó - néhány területen, célzottan, a válság hatására születnek és születtek olyan döntések, amelyek lehetővé teszik a közösség terheinek csökkentését és az elmúlt évtizedek nyerteseinek fokozott szerepvállalását.
Magánnyugdíjpénztárak
A Fidesz-kormány 2010-ben számolta fel a pazarló, Nyugaton ilyen formában nem létező magánnyugdíjrendszert. Mivel Magyarország 2010-től nem a ma is szenvedő, 6-10 százalékos hiányokat felhalmozó déli válságövezet társaságában tervezte tölteni idejét (újabb és újabb mentőcsomagokra várva), a magánnyugdíjpénztárak átalakításával az ország időt nyert a szükséges kiadáscsökkentéshez, és egyben reagált a rendszert ért erős kritikákra.
Beszállás az időgépbe, 2010. szeptember 10., a kormányt azóta az átalakításért ekéző Index hírportál szerzőjét idézzük: "Az elmúlt tizenkét év nemzetközi átlagot jócskán alulmúló teljesítményét nem lehet az elmúlt évek világgazdasági depressziójával magyarázni, a magánpénztárakkal már a válság előtt is baj volt. Az alacsony hozamok alapvető okai a rossz befektetési stratégia, a kockázatkerülő magatartás, illetve a túlzott működési költségek voltak." Ugye 2010 óta ment a "bezzeg a lengyelek", végül Donald Tusk kormánya több év himi-humi után a magyar útra lépett. Azóta nincs bezzeglengyelezés.
Közmunka
Ragadós az orbáni közmunkamodell, írja a nem éppen kormánybarátságáról ismert 444.hu. A tartósan munkanélküliek foglalkoztatásának ösztönzésére a brit kormány is a "segély helyett munkát"-elvet, illetve az oktatás és fejlesztés erősítését helyezte kilátásba. Az Index szerint "tényleg elmagyarosodik Anglia".
Különadók, bankadó
A román kormány 2013 elején különadót vetett ki az energiavállalatokra és az ásványkincsek kitermelőire, Orbánt másolják a románok, számolt be a hírről az Origo. A szlovákoknál a magyarnál is durvább bankadót vezettek be, sírnak is a bankok rendesen. A hamarosan választást nyerő cseh szociáldemokraták a Bloomberg szerint a nagyvállalatokat adóztatnák a fogyasztók helyett, "orbáni stílusban".
Rezsicsökkentés
Év eleje óta rezsiügyben is fordulat van Európában: a magyar rezsicsökkentés hírére a cseh szolgáltatók önként csökkentettek, a bolgároknál is mérsékelték a terheket, a téma a német kampányban is előkerült, végül a brit Munkáspárt (az ő legjobb magyar tanítványuk volt a "magyar Blair", Gyurcsány Ferenc) is a csökkentés mellett állt ki.
Energiaszolgáltatók közösségi átvétele
Visszavenné a szlovák gázművek kisebbségi tulajdonát Robert Fico. A nyugatabbra tekintők kedvéért: Hamburgban népszavazás döntött a városi szolgáltatók visszavételéről. Hasonló lépésre készülnek a magyar liberális értelmiség által rajongott Berlinben is. És nem, a MOL horvátországi esete nem hasonló a külföldi szolgáltatók magyarországi megadóztatásához, ugyanis az Index nem tud példát mondani arra, hogy külföldi energiacégek vezetőit Magyarországon megalapozatlan büntetőeljárásba vonnák, amint az a horvátoknál történt.
Ez ugyanis Európa, lásd fent.
