Közeledünk október 6-ához, ezért is gondolkoztunk el azon, hogy miközben az Országház a nemzet főterével együtt várhatóan jövő év tavaszára megújul és végre egy rendes főtérhez méltóan fog kinézni, addig nem is olyan messze egy szintén szimbolikus tér felújítása még várat magára. A Batthyány-örökmécsesnek helyet adó tér problémája kicsiben kicsit olyan, mint a Kossuth tér korábbi rendezetlensége. Méltatlan az utókorra nézve, hogy az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc egyik kiemelkedő emlékhelyéhez így viszonyuljon.
A Hold, Báthory és Aulich utcák által határolt Batthyány-örökmécses körülötti tér. A körülményes helymeghatározás nem véletlen. Tulajdonképpen nem is rendelkezik névvel az a közterület, ahol az örökmécses lángja ég. Egy fehér folt ez az V. kerület egy olyan környékén, amely tele van szórva a szabadságharc híres személyeiről elnevezett utca- és parknevekkel. A Szabadság térre az Aulich utca visz, az amerikai nagykövetség épületeit a Perczel Mór és a Kiss Ernő utcák fogják közre. A Batthyány – örökmécsestől nyugatra található a Parlament lábánál a Vértanúk tere, melyből a Vécsey utca fut ki. Nyilvánvalóan azért lehet gondban a városvezetés a placc elnevezésével, mert a Batthyány - örökmécsesnek illene a Batthyány Lajos téren égnie, ugyanakkor a Batthyány tér név már foglalt. Való igaz, hogy meglehetősen méltatlan Magyarország első felelős kormányának vezetőjéhez, ha csupán egy ilyen kis, és valóban kevésbé frekventált teret neveztek volna el utána. Még ha Széchenyi és Kossuth miniszterei nagyobb formátumú politikusok is voltak és így nagyobb teret is kaptak.
Felvetődik a mécses áthelyezése. Más helyen ugyanakkor nem igazán éghet a láng, ugyanis a 18. században a Szabadság tér helyén itt terült el a hírhedt Újépület, amelynek fölépítésére II. József kalapos király adott utasítást, és amely épület a szabadságharc bukása után börtönként és kivégzőhelyként szolgált. Batthyány Lajos mellett az Újépület falánál vesztette életét Csány László, közlekedési miniszter, kormánybiztos, valamint Perényi Zsigmond, a felsőház másodelnöke is.
Nehéz ügy ez az emlékezetpolitika, de hogy ne hagyjam függőben a problémát, had éljek két és fél javaslattal. Szerintem egyáltalán nem lenne baj, ha Örökmécses térnek neveznénk el a helyet, vagy ha mindenáron ragaszkodni akarunk a genius locihoz és történelmi személyiség után szeretnénk elkeresztelni a teret, régóta esedékes lenne a fővárosnak megemlékeznie a Zichy-családról. Végül is Batthyány Lajos felesége Zichy Antónia grófnő volt, aki a kortársak beszámolója szerint nagyban ösztönözte férjét az aktív reformpárti szerepvállalásra. Illetve tudtommal egyetlen Perényi Zsigmond tér sincs Budapesten, a magyar történelemben ugyanakkor legalább három Perényi Zsigmond is ismert.
Túl az örökmécses területének megnevezési problémáján – vagy éppen azzal összefüggésben -, igencsak furcsa az, ahogy Pogány Móricz 1926. október 6-án leleplezett emlékműve tulajdonképpen nem is kegyeleti és emlékezeti helyként funkcionál, hanem sokkal inkább egyfajta világítótorony a mécses körül parkolni kívánó autósok számára. „Nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább, kérem szépen!” – mondat lenne helyénvaló az örökmécses oldalára felvésve. A Szabadság kávéház földszinti részéről sokszor nem is látható az emlékmű, ha egy-két nagyobb hajdúpéteri SUV parkol arrafelé.
Talán ez a legnagyobb ellentmondás a térben. Egy örökmécses, amely már a nevében is utal arra, hogy a térből és az időből valami időtállót és emelkedett hasít ki, egy olyan tömegcikk miatt nem látszódik, amely Batthyány korában nem is létezett. Nem az autókat akarom elítélni, csak megjegyezni egy morbid ellentmondást. Ha negyedszázaddal a rendszerváltás után sikerül rendbe tenni a Kossuth teret, akkor a Batthyány-örökmécses körüli rész is megoldható lenne.
