A gazdaságszabályozás egyik pozitív példája a vaklicit intézménye az egészségügyben.
Ritkán tapsolnak a konzervatívok, amikor az állam gazdasági szerepvállalásáról szólnak a hírek. Abban mondjuk többnyire egyetértenek, hogy minél kisebb újraelosztásra van szükség, de az állam tulajdonosi vagy szabályozói szerepkörével kapcsolatban már vannak viták közöttük. Különösen igaz ez a 2008-as válság kirobbanása óta.
Vannak, akik szerint a gazdaságszabályozás például nem más, mint az állam rendvédelmi szerepének logikus meghosszabbítása. Célja, hogy létrejöjjön egy egyensúly - a gazdaság világában is. A gyógyszeripar különösen érzékeny terület, hiszen az egészségügy az emberek kis túlzással mindennapi életének része. Éppen ezért volt örömteli az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) minapi közlése, miszerint közel hétszáz gyógyszer (köztük vérnyomáscsökkentők, szívre ható szerek) ára csökken október 1-jétől átlagosan 13,5 százalékkal. Mindez az úgynevezett vaklicites eljárásnak köszönhető, amelynek lényege, hogy az OEP versenyt hirdet az azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek között úgy, hogy a gyógyszergyártók nem ismerik a versenytársaik által kínált árakat. A "győztes" gyógyszer egyfajta referenciatermékként szolgál, és a többi azonos hatóanyagot tartalmazó készítmény vele azonos összegű támogatást kap ebben a rendszerben.
Jó kérdés, hogy ez miért csak 2010 óta működik így. A választ talán sejthetjük. A lényeg mindenesetre, hogy a vaklicitnek köszönhetően tavaly összesen 7 milliárd forinttal csökkent a lakosság gyógyszerkiadása 2011-hez képest. Az intézkedés további pozitív hatása, hogy 28 milliárd forint megtakarítást keletkezett az Egészségbiztosítási Alapban. Vagyis ennyivel több maradt gyógyításra. Már csak a gyógyszerhulladékkal kellene valamit kezdenünk (évente több mint 200 tonna gyógyszer megy veszendőbe), hogy tovább haladjunk egy fenntarthatóbb egészségügy felé vezető úton.
