Szombat óta nem tudunk aludni. Egyrészt azért, mert le vagyunk nyűgözve Gyurcsány Ferenc stand-up comedyjétől, másrészt pontosan nem tudjuk, hogy Ferenc testvér kinek is üzent, a mára már szállóigévé vált "aki hideg és langyos, az üljön föl a gázsütőre" mondattal. Sejtésünk persze van. A legkézenfekvőbb megoldás: Bajnai Gordon. A kérdés azonban még mindig ott motoszkál bennünk, miért rágott be Fletó Gordonra? A két jó barát "szenvedélyes" viszonyát elemeztük.
Történt valamikor a kilencvenes évek téeszelnökzakós, lila nyakkendős, spontán és egzisztenciahitelre alapozott privatizációinak hajnalán, hogy Bajnai Gordon munkát szerzett Gyurcsány Ferencnek. Aztán jó tíz évvel később Gyurcsány kormányába hívta Bajnait, aki ekkor még barátját, Kóka Jánost ajánlotta maga helyett, de 2006-tól már az uniós pénzek szuperintendánsaként csatlakozott a régi baráthoz. Szezon előtt, mondogatták az 1956 előtt belépett ávósok arra a szituációra, mikor valaki pont 1956 előtt lett karhatalmista, és persze 2006 ősze messze nem volt 1956, de azért a csatlakozási ütemérzék ugyanúgy eltalált. Mindenesetre Őszöd, meg a 72 előrántott, de be nem fejezett program Gyurcsány és az MSZP népszerűségét mélypontra küldte, és ezt 2008-ban - amikor Bajnai már gazdasági és fejlesztési miniszter - még tetézte a válság kitörése is. Ezért aztán 2009 a megszorítások éve lett, amit nagyrészt Gyurcsány már nem vállalt be, Bajnai viszont igen, de azért elkezdte terjeszteni, hogy ő amúgy is otthagyta volna már főnökét, ha az nem bukik meg. Bajnait a Magyar Narancs szerint az MSZP-ben 2009-ben "túlontúl Gyurcsány emberének" tartották, ezért aztán megkezdődött a rugalmas elszakadás.
Bajnai például 2010-ben Orbánt demokratának nevezte, Gyurcsány pedig antidemokratázott, a baloldali bélyeggyűjtők között ez pedig azért komoly hiszti alapja tud lenni. Amikor Bajnai 2012-ben visszatért, már idejekorán elkezdődött kettejük között a taktikai harc, Gyurcsány ugyanis vélhetően a nála akkor kétszer népszerűbb - inkább feleannyira népszerűtlen - Bajnait tolta volna maga elé, akinek napi politikai dzsungelharcra való alkalmatlanságával ő már akkor tisztában lehetett. Eközben Bajnai fő gondját a Gyurcsánytól való elhatárolódás, kiváló kormányzati teljesítményük vállalhatatlansága jelentette, és menekülni akart elődje felajánlkozásától. Jó tudni, hogy Gyurcsány eközben kijelentette, hogy a DK-nak nem lesz 2014-ben önálló miniszterelnök-jelöltje, majd október 23-án, Bajnai visszatérésekor pedig őt ajánlotta az ellenzéki közös jelöltjének.
Gyurcsány azért volt nagyon szerencsétlen ebben a sztoriban, mert addig is kisszámú szavazótábora megzavarodott, és nagyrészt Bajnaihoz csatlakozott. A 2012 szeptemberében még 4-6 százalékon mért DK év végére tartósan 1-2 százalékos párt lett. Bajnainak közben küzdenie kellett múltjával, amelyre hamarosan plakátkampány is emlékeztette a választókat, így több kérdésben - határon túli magyarság, Gyurcsány-kormány mérlege - szembement korábbi főnökével. Gyurcsánynak így rögtön több oka is volt, hogy Bajnait vetélytársnak tartsa, ezért aztán elkezdett nyilvánosan üzengetni neki. Év elején vitázni akart Bajnaival az ATV-ben, majd május elsején közölte, hogy aki nincs vele, az Orbánnal van, és ekkor már célozgatott Mesterházy jelöltségére is. Bajnai korszakváltásos szövegére is reagált, miközben Bajnai leginkább Juhász Pétert küldte harcba vele. Legújabban Gyurcsány visszatérően Bajnai rossz szónoki képességein és technokrata alapállásán élcelődik.
Hogy mi várható ebben a folytatásos brazil szappanoperában, ahol egyik fél sem megy át komoly fejlődésen? Leginkább harc, Bajnainak ugyanis továbbra is az jelenthetné a bizonytalan szavazók felé az utat, ha nem egyből Gyurcsány jutna róla az emberek eszébe, viszont ha látványosan balhéznak, attól még nem lesz előrébb, mert akkor is a Gyurcsány-Bajnai párosról fognak beszélni. Ráadásul Gyurcsány olyan ember, aki Bajnairól túl sokat tud, ezért aztán nem kellene túlfeszíteni a húrt. Gyurcsány közben Bajnai szavazóira hajt, és ha elég ügyes, végül igazolja az Ipsos minapi kutatását: az Együtt nemhogy a számukra pártszövetségként érvényes 10, de az 5 százalékot is nehezen éri el, a DK pedig a maga 3 százalékával most kaparhat csak igazán. Egy mondatban összefoglalva az elmúlt egy évben csak gyengülő baloldal (vö. MSZP-LMP-DK 2012 szeptembere kb. 40 százalék, MSZP-E14 2013 szeptember 30 százalék) mai állapotát: nincs párbeszéd Magyarországért, nem indulnak együtt 2014-ben, nem jött létre egy ellenzéki "demokratikus" koalíció, de legalább a szocialista párt megmaradt nekik.