Spíler

Alföldi - a király meztelen

Közzétéve: 2013. szeptember 12. Szerző: OriginalSpíler

Alföldi – a király meztelen.png

Most hogy némileg elült a por az Alföldi-féle István a király körül, lehetőség nyílik kicsit hátrébb lépve végiggondolni, mi is volt a baj az Alföldi rendezéseivel, ha van egyáltalán. Szerintem egyébként van.

Most nem írnám le hosszasan azokat a trivialitásokat, hogy miért ciki ha a színészek nem tudnak énekelni. Nem térnék ki konkrétan a szimbolikára, mert annyi meg annyi cikk született a témában, hogy még csak belinkelni sincs igazán értelme. Jó volt látni, hogy a negatív kritikák között volt nem a jobboldalhoz köthető, rossz volt viszont látni, hogy a jobboldali kritikák javarészt kimerültek a prüdantéria válogatott formáiban.

Mert gyéef öszödi beszédével sem az volt a probléma, ahogy mondta ("basszameg"), hanem amit mondott ("nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok..."). És akkor a jobboldal nagy része nyomi óvódásként addig jutott el, hogy Úristen óvónéni, Ferike azt mondta, hogy "kurva ország". Hacsak azt mondta volna. Ugyan így Alföldinél is, annyi volt szerintük a probléma, hogy náci tiszteknek voltak öltöztetve a német katonák, meg hogy Torda füvezett, meg hogy bezárult a korona. Csakhogy ezzel pont a probléma gyökerét nem értettük meg igazán.

A probléma ugyanis az, hogy az Alföldi-féle rendezés echte parasztvakítás, és inkább csak az egyszerű fajtából. Mert, hogy elvileg "újraértelmezi a művet", meg "történelmi kontextusba teszi", "aktualizálja".Csakhogy emögött közel sincs óriási intellektuális teljesítmény. És ezt Alföldi rajongótábora rendre beszopja.

Most őszintén, úgy aktualizálok egy darabot, ha nem korhű ruhában öltöztetem fel? Ennyi az egész? Ettől akkora rendező Alföldi? Hát de ez annyira egyszerű, hogy ezt nem végtelen sok, hanem akár egy majom is meg tudja csinálni egy szobában. (A figyelmesebbek itt felfedezhetik a XX. századi filozófia egy meghatározó gondolatkísérletét.) Ráadásul az elemek rendre ismétlődnek. A szegeden rendezett Szentivánéji álomban is füveztek a szereplők, ezért volt az egész tündéres wirtschaft. Ez olyan egyszerű, hogy ha értenék a programozáshoz, generátort írnék rá, mint Coelho-ra, csak jobban ülne.

Például a Bánk bán: Bánk egy nem leszünk gyarmat feliratos pólóban jár kel a színpadon, a hátán lehetne mondjuk "Meránia nem Moszkva!" felirat. Tiborc pedig valami közmunkás lenne, aki szolgai módon követi a renitens nagyurat. Ráadásul a neve kísértetiesen emlékeztet Tiborcz Istvánéra, aki tudjuk kinek a férje. Lehetne akár Közgépes láthatósági mellényben is. Értitek? Kacsint ki a rendező. Az értelmezés és a keretek szinte végtelenek, mert a gondolkodásnak az ilyesfajta újraértelmezésben nincsenek szabályai, ezért is generálható nagyon könnyen. Ha van kedvetek, kommentben dobjatok össze ilyeneket. Jó móka.

Ez pontosan ez az eset, amit a jól ismert South Park részben már láthattunk. Amikor Cartmanék öncélúan írnak egy obszcén regényt, mert szerintük a Zabhegyező nem elég durva. A regény nyilvánosságra kerül és mindenki belelát valami "mélyebb értelmet".

Egy jól sikerült aktualizálás nem ennyire direkt, nem ennyire másolható a végtelenségig. Nekem például Molnár Ferenc Pál utcai fiúk c. regénye azért lett szimpatikus, mert valóban a magyar történelem egy jellemző mozzanatát ábrázolja. Mégpedig, hogy két ellentétes tábor harca a grundért szinte értelmetlen, vagy csak szimbolikus, mert pár hét múlva úgyis beépítik az egészet. A vita anakronisztikus. A '48-as vs. '67-es vita is az volt 1914-ben és a mai kuruc vs. labanc ellentét sem tűnik időszerűnek. A könyv kitűnően érez rá a magyar történelem efféle sajátosságára, találó is, megragadó, egyáltalán nem sablonos és egyedi. Szemben az Alföldi darabokkal.

Na most mindezidáig azt történt, hogy Alföldi nem nyúlt olyan műhöz, amihez a magyar emberek többségének bármilyen viszonya van. Színházkultúra nincs sok kishazánkban, ami meg van, azt javarészt meg lehet etetni az ilyen parasztvakítással viszonylag könnyen. De most olyan darab került terítékre, ami közismert, és egyből jött is lelepleződés: messze nem lett a megszokott, osztatlan siker. Mert egy előnye van a színházhoz nem kötődő rétegeknek a belterjes kemény maggal szemben. Az ilyesfajta megvezetésre immunis.

Ki is derült, még ha nem is így kimondva. A király meztelen. Na persze nem István, ő még szerencsére nem, de a rendezők királya, a hazai színház megújítója, Alföldi Róbert igenis az, mert ha nem ehhez zárt publikumhoz kell szólnia a palotában négy fala között, hanem az egyszerű nép közé kell kimenni, valaki csak oda fogja súgni, "felség, magán egyáltalán nincs ruha".

Közzétéve: 2013. szeptember 12. Szerző: OriginalSpíler

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr725808912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás
süti beállítások módosítása