Gerendai Károly a fiatalok kivándorlására keni a Sziget hanyatlását, ahelyett, hogy elfogadná a minden más esetben imádott piac törvényeit (ha romlik a minőség és nagyobb a konkurencia, kevesebb a látogató). A másnaposságból felébredt fesztiválpunkokkal együtt sajnálkozunk azon, hogy nem volt komoly hatása a százmilliós nagyságrendű állami támogatásnak.
Nincs túl nagy pörgés ezekben a napokban, elolvassuk a nyafogós híreket is. Így megakadt a szemünk Gerendai Károly szokásos szigetvégi kesergésén is, miszerint a Sziget Fesztivál már megint veszteséges. A lófarkas főszervező szerint a Sziget-deficitnek most az az egyik fő oka, hogy a fiatalok kivándorolnak az országból. Gerendai talán már hónapokkal ezelőtt ismerhette a jegyeladási eredményeket, hiszen a kivándorláspara már a jó ideje ismert fesztiválszlogenben is megjelent: „Emigrálj egy hétre”. A szigetesek arról is gondoskodtak, hogy a külföldi fesztiválozók is értesüljenek a magyar exodusról, hiszen a programfüzet útlevél köntöst kapott. Sajnáljuk, hogy Gerendai Károly ilyen kisstílű módon szállt be a minden-magyar-fiatal-külföldre-menekül-a-kormány-elől kórusba.
Sajnáljuk azt is, hogy a piaci kereslet, mint tényező rendre kifelejtődik az romló látogatottsági adatok okai közül. Ugyanis az a helyzet, hogy semmi csodálkoznivaló azon, ha a többi régiós és nyugati fesztivált line-upját megsasolva egy belga fiatal idén nem a Szigetet, hanem újra az Exitet, a Rock am Ringet, vagy a Rock Werchtert választotta. Ugyan mondjátok már meg, kinek okoz muzikális erekciót és egyáltalán ki ismeri ezeket a bandákat: Alex Clare, Biffy Clyro, Seeed, Enter Shikari, Babylon Circus? (Csak a nagyszínpadról szürcsöltünk bandákat.) Hiába az óriáskerék, a beszélő lángos meg a Duna-parti pancsolda, értékelhető zenekar nélkül egy fesztivál nem sokáig focizhat a felső ligában.
Lábunk elé dobná magát a könnyű érv, miszerint az állam máshol a kezéből eteti a fesztiválszervezőket. Ez igaz is. A dolog azonban úgy áll, hogy nálunk sem más a helyzet. A magyar állam ugyanis a tavalyi évtől 9 százalékos áfakedvezményt (27 helyett 18%) biztosít a fesztiváloknak. Ez önmagában is százmilliós nagyságrendű falatka, ennek ellenére a jegyárak tovább emelkedtek. Ezt kiegészítik a különböző adminisztratív könnyítések (pl. az elhanyagolható mértékű területfoglalási díj). Ezek hatásukban sokkal jelentősebbek annál a két helyi polgármesternél, akik minden nyáron smúzolnak a nyugdíjasokkal az „elviselhetetlen zaj” miatt.
Sajnáljuk, hogy Gerendai arról is keveset motyog, hogy ő maga támaszt konkurenciát a magyar ősfesztiválnak. Az általa vezetett cégcsoport éves eredménye ugyanis nem kizárólag a Hajógyári-szigeten, hanem a Volt-Sziget-Balaton Sound-Gyerek Sziget-Gourmet Fesztivál-Pannon Bormustra-Budapest Park sokszögben keletkezik. Ha annyira pocsék biznisz lenne, nyilván nem gründolna újabb feszteket. Emellett viszonylag szelektív érvelésre vall, hogy az agyonhájpolt Balaton Sound értékelésekor nem sejlett fel a kivándorló magyar fiatalság réme.
Az összes fesztivál közül egyedül a Szigetnek van esélye arra, tartósan megmaradjon az európai fesztiválok élmezőnyében. Még egy ok arra, hogy ne legyen a pitiáner politikai hisztériakeltés terepe.
