Hallhattuk ezt a mondatot gyakran szüleinktől, hogy aztán előbb-utóbb mi is rájöjjünk. És valóban, minden tapasztalat azt mutatja, hogy a leggazdagabb és legsikeresebb országok mind nagyban fektetnek az oktatásba. Mert van egy erőforrás, ami kiapaszthatatlan és felülmúlhatatlan: az ember maga.
Persze nem kell mindenkiből rakétatudóst nevelni és még csak gépészmérnököt sem. Azonban gondolkodó és gyorsan tanuló emberekre van mindenhol szükség, s az oktatásnak is ezeket az alapvető készségeket kell segítenie elsajátítani. Ehhez azonban akad egy alapvető feltétel: nem kakaóbiztos számtógép vagy digitális tábla, hanem felkészült pedagógus.
Mert ahhoz, hogy gondolkodó embereket neveljünk, szintén gondolkodó és inspiráló tanárokra és óvónőkre van szükség. Mindannyian ismerjük azt a közhelyet, hogy tanárnak az elmúlt évtizedben azok mentek, akik nem kellettek máshova. Ebben van sajnos igazság, de ne feledkezzünk meg sok elhivatott emberről, akik ezt hivatásként tűzték ki maguk elé. De az eddigi nevetségesen alacsony pedagógusfizetések biztos nem segítettek a motivációban.
Erre kínál megoldást a kormány egyik régi, kézzelfogható ígérete: a pedagógus életpálya-modell. Régi problémát orvosolna ez a megoldás, ami hosszú távon komoly gazdasági növekedési potenciálban mutatkozna meg. És a probléma is itt van elásva: hosszú távon segít csak (minimum 20 év, amíg látványos eredményei lehetnek) és ráadásul piszok drága.
Hiába térül meg busásan a befektetés, azt biztosan más kormány fogja élvezni. Ennek ellenére kötelesség ezt a programot meglépni és végigvinni. Miért mondom azt hogy kötelesség? Nos, gyermekeinkre olyan brutális mértékű adósságot fogunk mindenképpen hagyni a saját minimális jólétünk kiharcolása miatt, hogy az a minimum, hogy „felfegyverezzük” őket ez ellen. Tudom, a nyugdíjemelés gyorsabb és látványosabb, szavazatokban mérhető. Azonban melyik az a nagyszülő, aki nem az unokáját helyezné inkább előtérbe? Erre a bölcsességre alapozhatunk.
Magára a program részleteire nem vesztegetném a szót, ezt sok helyen összefoglalták már okos emberek. (itt az eduline, itt az origo). Inkább még egy dologra hívnám fel a figyelmet ennek kapcsán: minél alsóbb szinten „tesszük bele” a pénzt a rendszerbe, annál nagyobb mértékben térül meg. Így elsősorban az óvodai és alsótagozatos képzésbe éri meg befektetni. A sokat emlegetett finn példa is azon alapszik, hogy az alapfokú képzés az ország bármely pontján ugyanolyan kiemelkedő színvonalú. Ennek köszönhetően nem vesznek el tömegesen azok a gyermekek, akik nem megfelelő körülmények közül jönnek.
A kormány egy régi adósságot törleszt ezzel, s remélhetőleg nem válik majd a politikai játszmák tárgyává. Balog Zoltán és Orbán Viktor is elkötelezettnek tűnik, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a terv végre megvalósuljon. Azonban az elkötelezettség ki is kell, hogy tartson, mivel évtizedekre kell ezzel tervezni. A tanári pályára készülők egy egész életet építenek erre, a diákoknál pedig csak hosszú évek múlva lesz látható az eredmény. Egy azonban biztos: az oktatással a legbiztosabb befektetést választjuk!
