Gyerekkorom óta szeretem a horrorfilmeket. Kezdetben csak az adrenalin és a késő esti mozizás élménye motivált („csak anyuék meg ne tudják”), ám a felnőttkorhoz érve egyre jobban kezdtek érdekelni a mögöttes mondanivalók például – nagy levegő – a zombifilmekben is.
Hogy mik a zombik? Szerintem az elállatiasodás, ösztönlény szimbólumai a mozifilmekben. Ha jobban belegondolunk, a fogyasztás (táplálékszerzés) az egyetlen lételemük, semmi más. Kizárólag a saját túlélésük vezérli őket, hiszen az állati világban csak az erősebb maradhat életben.
Így van ez a Z világháború című filmben is. A történet szerint egyik pillanatról a másikra emberek millióit támadja meg valamilyen betegség, amitől hirtelen veszettekké (zombikká) válnak. (Ennek egyik előzménye az áldatlan egészségügyi, higiéniai állapotok a harmadik világbeli országokban.)
A film bemutatja, hogy mennyire törékenyek a mai politikai berendezkedések, amikor vesztenivaló nélküli, dühös százmilliók törnek a társadalom józanabbik felére. A Z világháború egyik erős üzenete éppen ez: rádöbbenti a nézőt, hogy egy fenntarthatatlan szisztémában az összeomlás egyik percről a másikra bekövetkezhet. Hogy mi a megoldás? Nem lelőve a film poénját, a cél az, hogy „láthatatlanná váljunk” egy ilyen világban. Mindezt pedig úgy, hogy – a fennálló rendszerrel szemben, de azzal együtt élve – legalább a saját környezetünket megpróbáljuk fenntartható módon berendezni.
Ui.: Az esetleges áthallás napjaink fogyasztói társadalmára minden bizonnyal csak a véletlen műve.
