Szuper volt a "Tavares-jelentés" című előadás a Strasbourgi Nagycirkuszban. A tűznyelő fókák és a légtornászok kicsit hiányoztak, de a bohócok valóságos nagygyűlést tartottak az Európai Parlamentben. Nehezen lehet komolyan venni egy olyan parlamenti határozatot, amelyről megint úgy vitáztak órákat, hogy egy verébtöknyi konkrétum sem hangzott el arról, pontosan mi is a baj a magyar törvényekkel. A negyedik magyar-vita alkalmával ez a felkészületlenség már baromi sértő.
Az európai normák felkent müezzinjei persze megint elmondták, hogy:
"fékek és ellensúlyok, általános benyomás, névtelen levelet kaptam, Konrád György szerint, horthyrendszerépül. a részletekkel nincs gond de hát a nagy egész, pincében rettegő kisebbségek, elnyomott magyar ellenzék, eddigésnetovább, koppenhágai kritériumok, jogállamiság", meg az összes többi bullshit. Ki ne hagyjuk a „közös európai értékek” aduászt, aminek persze sohasem fejtik ki egyetlen szeletkéjét sem.
A helyzet az, hogy az Európai Parlament tekintélyes hányada megint a legrosszabb sztereotípiákat bizonyította. Mindenekelőtt azt, hogy a képviselők jelentős része évek óta nem járt friss levegőn. És az Európai Parlament merev házszabályai miatt rohadtul el vannak szokva a valódi vitától, és attól, hogy valaki reagál arra, ha baromságot mondanak. Miért állíthatja például a Swoboda nevű szocialista frakcióvezető azt, hogy Magyarországról menekülnek a befektetők, miközben tavaly rekord mértékű beruházást történt?
Ami meg a jelentést illeti, van pár problémánk.
Mégis milyen alapon ír Magyarországról jelentést egy portugál kommunista? (Igen, ha valakinek a pártja a vörös csillagból képzi a logóját, akkor az általában komcsi. (Függetlenül attól, hogy Brüsszelben a büszkén pedofil Cohn-Bendit mellett talált menedéket.) Írhatunk mi is jelentést Portugáliáról, ahol most bomlik szét a kormány és amely évek óta nem tud külföldi pénzügyi lélegeztetőgép nélkül élni?
Másodsorban, hogyan vegyünk komolyan egy olyan jelentést, amelyben úgy hemzsegnek a tárgyi tévedések, mint a napon hagyott dinnyében a csontkukacok? Tavares többek között a választójogi törvény, az Alkotmánybíróság, a család meghatározása, a Költségvetési Tanács és a Médiahatóság ügyében követ el szarvashibákat. Itt van erről egy kimerítőbb lista is.
Harmadszor. Milyen alapon nyúlnának bele a magyar törvényekbe, ha ugyanazokat a területeket más tagállamokban nem vizsgálják. Miért nem fáj Tavares úrnak a brit írásos alkotmány hiánya? Miért nem petíciózik amiatt, hogy Hollandiában ez évtől áthelyezhetik a bírósági ügyeket? Miért nem bömböl, amikor a francia köztársasági elnök maga nevezi ki az ottani médiatanács tagjait (nem pedig egy parlamenti szavazás által, mint itthon)? Miért hivatkozási pont a Velencei Bizottság, ha máskor még csak át sem veszik az onnan kapott leveleket? És miért olyan pofátlanok, hogy a romák elleni gyűlölet erősödésével vádolnak, miközben a szocialista ciklusban lőtték őket halomra? Nem mellékesen a titkosszolgálat tudtával.
Negyedszer. A Tavares-jelentés gyakorlatilag új felügyeleti rendszert vezetne be Magyarországgal szemben ("új mechanizmus létrehozása"). Ezzel teljesen megkerülné a szerződésekbe évek alatt beleizzadott szabályokat (az Európai Bizottság lép fel jogértelmezési viták esetén, nem pedig a Parlament). Mivel a nemzeti önrendelkezést alapjaiban érintő eljárásról lenne szó, a kormányfők egyhangú döntésére lenne szükség bármilyen felügyeleti rendszer felállításához. Ha a jogállamiság tényleg fontos, akkor egy portugál kommunista koncepciós légypapírja nem lesz elég.
Ebből is következően Gyurcsány Ferencnek igaza van: „a Tavares-jelentésnek közvetlen következménye nincs”. S ha ez így van, akkor az egész nem más, mint edzőmeccs a 2014-es európai választásokra. Ha az európai baloldalon múlik, abban a kampányban – egyéb mondandó híján - Magyarország lesz az egyik fő téma.
Brüsszeli beszédekben gyakran szöszölnek arról, vajon az alapító atyák milyen Európát álmodtak maguknak. Biztos, hogy nem ilyet.
