Esnek a printlapok, zuhan a Lajosmédia

A magyar print sajtó tovább gyengélkedik, esnek az eladási számok. Néhány újság talán lassan úrrá lesz a válságon, de Simicska Lajos termékei nem tartoznak ebbe a sorba. A közéleti újságok általában 4-9, a Lajoslapok viszont 9-20 százalékot estek alig egy év alatt. A legnagyobb hagyományú polgári napilap egyenesen zuhanórepülésbe kezdett.

„Az újságírónak mindenekelőtt lelkiismeretre van szüksége” – mondta egyszer valami idézetgyáros, akit ma annyival lehetne kiegészíteni, hogy azért nem árt az sem, ha van olvasó. A magyar nyomtatott sajtó 2015 második negyedévében a Magyar Terjesztésellenőrző Szövetség friss adatai szerint újra olvasók tízezreinek bizalmát veszítette el. Meg lehet magyarázni persze, hogy „az internet előretörése”, meg a „nehéz körülmények”, és „begyűrűzött külföldről”, de ha így járnának el a sajtómelósok, akkor elfednék a lényeget. Pont úgy járnának, mint az egyszeri politikus: „teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz”.

Ugyanis a magyar lapok – tisztelet a kivételnek – gyengék, érdekvezéreltek és elfogultak. A kapitalizmus kegyetlen, ámde érdemek szerint válogató világában pedig a kapitalizmust általában kritika nélkül ajnározó honi újságokkra is igazak a piac törvényei. Ha nem találkozik kereslet és kínálat, az nem feltétlenül a kereslet hibája, hanem akadhat gond a kínálat minőségével is. Azt, hogy a print sajtó nincs halálra ítélve, az elmúlt hónapokban a Financial Times és az Economist nagy pénzeket megmozgató tulajváltása is jelezte.

A számok azt mutatják, hogy a print médiában a minőségi kiadványok közé sorolható Figyelő hetilap még erősödni is tudott az elmúlt egy év alatt, és növelte olvasótáborát. A napi bulvárlapok visszaesése sem drámai, nagyjából mindössze 2-4 százalékos. Aránylag tartható még a Népszabadság helyzete is, amely 5 százalékot esett, balos laptársa, a Népszava viszont 2014 második félévéhez képest is már újabb nyolc százalékot. A hetilapok aktívan értékesített példányszámai egy év leforgása alatt hat-kilenc százalékkal csökkentek. Darabra a Tóta W. Árpit mostanában feltétlenül kinyomtató Heti Világgazdaságot, százalékosan a Heti Választ hagyta el a legtöbb olvasó.

Végül a nagy kérdés, hogyan viselte a 2002-ben még százezres példányszámú Magyar Nemzet a tulajdonos által elvárt fordulatot? Röviden rosszul, bővebben pedig nagyon rosszul. Messze a többi újságnál drámaibban zuhant, mondhatni mélyrepülésbe kezdett a „polgári napilap”, amelyet minden ötödik vásárlója elhagyott egyetlen év leforgása alatt. Ráadásul a magyar piacon továbbra is minőséginek mondható, egykor legendás szombati Nemzet visszaesése még ennél is súlyosabb volt. Kérdés, hogy a Fidesz bojkottja, a korábbi szerzők távozása, vagy az új, esetenként a Népszavától, a Magyar Narancstól átemelt újságírókkal való elégedetlenség miatt nem fogy már úgy az újság. Erősen úgy tűnik, hogy Simicska óriási előfizetői kampánya nem tudta megállítani a gyors zuhanást.