Tudják Kijevben, hogy egy föderalizált Ukrajnában semmi sem akadályozhatná meg a keleti tartományok kiválását, sőt Donyeck és Luhanszk példáját más tartományok is követhetnék. Porosenko szerint a mostani „decentralizáció valójában vakcináció a föderalizmus kórokozója ellen” – bármit is jelentsen ez. Koszovó példájából azonban láthatjuk, hogy nem a tagköztársasági rang a függetlenség kulcsa, hanem az erő – Koszovó esetében a NATO ereje.
Ukrajnában régóta napirenden van a politikai rendszer hibáit kijavító, átfogó alkotmányreform: 2006 óta többször is alakultak olyan bizottságok, melynek ki kellett volna kidolgozniuk a módosításokat, de nem jártak sikerrel. Porosenko egyébként már tavaly júliusban is próbálkozott egy alkotmánymódosítással, akkor az elnöki hatalom bővítésére törekedett, mire a Velencei Bizottság éles kritikával illette a társadalmi konzultáció hiánya miatt. Az ukrán elnök végül visszavonta az előző a javaslatát, majd idén márciusban létrehozott egy alkotmányreformot előkészítő bizottságot. Ez a testület kidolgozta azokat a módosító javaslatokat, amelyek egy jelentős közigazgatási, önkormányzati és igazságügyi átalakítás alapját teremtik meg. A bizottság elnöke az országgyűlés elnöke, Volodimir Grojszman lett.
Elvileg nőhet Kárpátalja önállósága
Volodimir Grojszman (b) szerint a javaslatok célja a központosított államigazgatás lebontása az egységes államszerkezet megőrzése mellett, valamint a helyi önkormányzatok önállóságának biztosítása. A területi közigazgatást a jelenlegi megyei hivatalok és a kormányzók helyett a prefektusok jelenítik majd meg, de a jelenlegi döntési jogkörök nagy része az önkormányzatokhoz kerül, a prefektusok inkább csak ellenőrző szerepet töltenek majd be. A jogszabálytervezet felhatalmazza az elnököt egyebek mellett a választott helyi hatalmi szervek – polgármesterek, városi, járási, megyei tanácsok – mandátumának idő előtti megszüntetésére, ha azok szeparatista jellegű határozatot hoznak és veszélyeztetik Ukrajna szuverenitását, területi integritását vagy nemzetbiztonságát. Ebben az esetben az államfő közvetlen elnöki irányítást vezethet be, amit megbízott révén gyakorol legfeljebb egy évig. Az ukránoknak egyébként csak a 41 százaléka szerint van szükség az alkotmánymódosításra (persze a felmérés nem vonatkozik a szakadár területek lakosságára). Reméljük, a kárpátaljai magyarokat összességében előnyösen érintik majd a decentralizációval járó változások.
A szakadár megyékkel nem egyeztettek
Az alkotmányreformot a második minszki megállapodás is megköveteli. A minszki egyezmény 11. pontja szerint azonban Ukrajnának egyeztetnie kellett volna az alkotmányban történő változtatások tervezetét Donyeck és Luganszk vezetésével. Ebből semmi sem valósult meg. Oroszország is elsősorban amiatt bírálta az ukrán alkotmánymódosítást, hogy az teljes mértékben figyelmen kívül hagyja Donyeck és Luganszk képviselőinek javaslatait, és ezzel megsértette a minszki megállapodást. Ráadásul az alkotmány módosításának tervezete a várakozásokkal ellentétben nem biztosítana autonóm jogállást a rebellis területeknek. A reformtervezet átmeneti rendelkezései értelmében a különleges státust külön törvényben kell szabályozni, és csak ideiglenesen adnák meg.
Az amerikaiakkal viszont egyeztettek
A 450 tagú ukrán parlamentben első körben 288-an elfogadták Petro Porosenkó elnök indítványát, azzal, hogy véleményezésre továbbküldik az alkotmánybíróságnak. Az alkotmánymódosítást az elnök mellett a kormány is támogatja, ezért várhatóan meglesz a szűk kétharmados többség a folyamat végén. Az alkotmányreform fénypontja egyébként az volt, mikor az ukrán államfő leszögezte, Ukrajna szuverén állam, senkinek sem engedi meg, hogy kívülről nyomást gyakoroljon, és beavatkozzon alkotmányozásának folyamatába, majd pár nap múlva Victoria Nuland az USA helyettes államtitkára egy interjúban elismerte: sikeresen nyomást tudtak gyakorolni Ukrajnára az alkotmányreform során, így az általuk kívánt részek megjelentek az alaptörvény szövegében.
