Göncz Kinga nem emlékszik. Ott sem volt. Ő nem látott, nem hallott semmit sem. Nagyjából így foglalható össze a volt szocialista külügyminiszter – jelenleg nyugdíjas magyar állampolgár - vallomása a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség értékesítése kapcsán indult büntetőperben.
Göncz Kinga a perben nem vádlott, hanem tanú. Egyelőre ugyanis úgy tűnik, hogy semmi köze nem volt a kérdéses, az országot mintegy 5 milliárd forinttal megkárosító ügylethez.
Adott az állam legkisebb költségvetésű, átlagosan évi 45-50 milliárd Ft-ból gazdálkodó minisztériuma. Ez a minisztérium több jelentős vagyonértékkel rendelkező ingatlant értékesít. Többek között olyan ingatlanokat, mint a moszkvai, amelynek becsült értéke több mint 50 millió dollár, akkori értéken mintegy 9 milliárd Ft volt, s amit végül ennek az összegnek kevesebb, mint feléért, kb. 4 milliárd Ft-ért adtak el.
Erről azonban Göncz Kinga elmondása szerint ő mit sem tudott. Ő a politikai ügyeket kezelte. A kiemelt fekvésű, értékű, kiemelt politikai gazdasági és politikai jelentőséggel rendelkező, a tárca költségvetéséhez képest egyáltalán nem elhanyagolható értékű ingatlan eladásának pénzügyi részleteiről tehát ezen a körön kívül eshetett, s ő ezért arról semmit sem tudott.
Göncz Kinga persze nem hülye: nem akar emlékezni. Hülye volna oda ülni helyettese, Horváthné Fekszi Márta államtitkár mellé a vádlottak padjára. Így hát nem emlékszik. Csak éppen olyanokra mint: az épület sajátos tulajdonjogi konstrukciója, egy vonatkozó 1973-as nemzetközi egyezmény, az orosz kormány szerepére, no meg arra, hogy „az állandó költségvetési nehézségek miatt folyamatosan felvetődött, mit lehetne eladni”.
De idézzük újra Göncz Kingát: Ő a politikai ügyeket kezelte a minisztériumon belül és ő nem emlékszik a 9 milliárd értékű ingatlan eladásának vételárára és részleteire. Nyilvánvalóan elhanyagolható tétel volt ez az összeg az 50 milliárdos tárcájának, akkor amikor a Gyurcsány-kormány a pénzügyi csődöt elkerülendő tízmillió Ft-ok átcsoportosításokról döntött napi szinten.
De játsszunk el a gondolattal és vegyük azt a szürreális opciót, hogy Göncz Kinga igazat mondd és ő a tárca vezetőjeként semmit nem tudott az ügyletről – s csak a sajtóból hallott róla.
Ebben az esetben azonban, akkor Göncz Kingát nem a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással kell a vádlottak padjára ültetni, hanem különösen jelentős vagyoni értékre elkövetett hanyag gondatlanság vádjával.
Göncz Kinga ott volt, vagy ha esetleg mégse, akkor pedig ott kellett volna lennie. Ahogy most a vádlottak padján.
