Néhány nappal ezelőtt került föl a TMK (Tartalékos Munka Kerülők) facebook oldalára (arról most ne ejtsünk szót, hogy a munkakerülők szót egybe kell írni) egy fénykép az ötödikes irodalom tankönyvből, amin Varró Dani Hat jó játék kisbabáknak című verse szerepel. A poszt hihetetlen gyorsasággal söpört végig a világhálón, iszonytató indulatokat generálva. Az eset is jól mutatja: baj van az oktatási rendszerünkkel, nem a mostani ötödikessel, hanem azzal, amelyik ennyire ostoba, de arra nyíltan büszke zömtársadalmat nevelt ki.
A sztori lényege annyi, hogy az ötödikes irodalomtankönyvben szerepel Varró Dániel, az egyik legnagyszerűbb kortárs költő (felnőtteknek is szóló) gyerekverse, a Hat játék a kisbabáknak. A vers egy fasza kis stílusgyakorlat, szájba tekerten jó rímekkel. Nyilván ezért is került bele az ötödik osztályosoknak (11 éveseknek) szóló irodalomtankönyvbe. Említsük meg, hogy faszányos dolog az, hogy kortárs irodalom szerepel általános iskolai tankönyvekben.
Na de, itt jön a fikablogok, fikaportálok és fikaújságírók által felheccelt, a napiszar körül dongó zömtársadalom, aki kiakad. Nem kicsit nagyon. Érdemes végigolvasni a bejegyzéshez és a megosztásokhoz írt kommenteket. A hozzászólók nagy többsége zsigeri gyűlölettel támad a költőre, a tankönyvíróra és természetesen a hatalomra is. Persze az ostobaság, a szellemi igénytelenség pártfüggetlen. Mindenki a saját frusztrációját látja bele a hőbörögni valóba. És kitombolja magát egy jó nevű, tehetséges költőn. Kéjes gyönyörrel rúg bele ő, aki rombol abba, aki alkot. Leginkább azért, mert frusztrálja, hogy ő mindig csak rombolni fog tudni, alkotni soha.
A néhány nap alatt végigsöprő kultúraellenes cunamit Varró Dani sem hagyta reakció nélkül. Összegyűjtötte a legvéresebb, legostobább, legmocskosabb hozzászólásokat. És szerencsére felismerte azt, hogy nem érdemes leállni vitatkozni. Nincs miről.
Persze az esetből nem kell túlságosan messzemenő következtetéseket levonni. Annyi azért világosan látszik, hogy nem csak gazdasági értelemben, hanem kulturális értelemben sincs középosztály, illetve nagyon vékony az a réteg. Zömtársadalom van, amely sodródik, nincsenek szilárd értékei, nincsenek kapaszkodói. Egyik percben Berki Krisztián vasalt heréjén csámcsog, a másikban Szulejmán után kiállt.
Nincsenek illúzióink. Nyilván a társadalomban mindig is megvolt az igény egy kis zsigeri gyűlölködésre. A változás csupán annyi, hogy a legostobábbaknak is demokratikus joga lett az, hogy mediátorrá váljanak és így közvéleményt tematizáljanak.
