Növelni fogja Magyarország a katonai kiadásait a közeljövőben – jelentette be a miniszterelnök a múlt heti Walesben tartott NATO csúcs után. Valamint szólt arról is, hogy mi lesz a magyar csapásirány az Ukrajna körül kialakult helyzetben.
A magyar külpolitika egyszerre kívánja megőrizni gazdasági kapcsolatait Oroszországgal és eleget tenni NATO kötelezettségeinek. Ez nem egy könnyű feladat, hisz a nyugati sajtó és a balliberális politikai és médiaelit egyaránt azzal támadja a kormányt, hogy nem foglal egyértelműen állást az ukrán konfliktust illetően. Eltérően a többi nyugati országtól Magyarországnak nem kizárólag a gazdasági- és biztonságpolitikai érdekeit kell figyelembe vennie, hanem a magyar kisebbség védelme az elsődleges. Ebből a szempontból nem támogatható az ukrán nacionalista állam politikája, és itt – tetszik vagy sem – egybe esik az álláspont az orosszal, mivel a saját kisebbségünk érdekei az elsődlegesek.
Ennek ellenére Magyarország szilárdan áll a NATO és az EU mellett. Mivel a nem csak a bajtársi becsület, hanem a geopolitikai érdekei is ezt kívánják meg tőle. Mely nem csak a nyugati szövetséges kötelezettség, hanem történelmi hagyomány is. Ezért küldünk katonákat a Baltikumba, fejlesztjük a pápai repteret és növeljük a katonai kiadásainkat. Azonban a gazdasági szankciók nem csak a magyar, de az európai gazdaságot is tovább fogják lassítani és az is kétséges, hogy egyáltalán elérik-e a céljukat. Ezért vonakodik több európai ország megszakítani a gazdasági kapcsolatokat és kijátssza az EU embargóit. Itt természetesen megint a kétsebességes Európa problémájába ütközünk bele, amit szabad a régi tagállamoknak, azt nem szabad az újaknak. Hogy mindez kinek az érdeke, arról lehet vitát nyitni. Magyarországnak biztosan nem. Kérdéses, hogy az EU-nak miért. Az eddig egészen biztosnak látszik, hogy az elsődleges nyertes Kína, mivel elindul a kínai oldalról régóta áhított Szibéria Ereje gázvezeték építése.
Ebben a helyzetben meglehetősen visszatetsző, hogy a balliberális értelmiség egy az egyben átvette a horngábori kelet-nyugat diothómiát: úgy kellene felvennünk az európai értékeket, ahogy Szent István a keresztséget – kivéve persze hogy tartozzunk a passaui érsekség gyámsága alá. De talán ennél is visszatetszőbb, hogy ma a békepártiak hívnak fegyverbe. Sosem gondoltam volna, hogy a liberális értelmiség lesz a leginkább háborúpárti, de gyakorlatilag ez történik a szemünk láttára. A leggroteszkebb talán az egészben az, hogy ez az az értelmiség, amelyik két kézzel tapsikolt annak, hogy Juhász Ferenc és Szekeres Imre vezényletével teljesen leamortizálják a honvédséget. Ugyan ez a szellemi holdudvar magyarázta el nekünk, hogy miért kell őrzővédőkkel őriztetni a laktanyákat. És ugyan ezen az elit lelkesedett a legjobban az SZDSZ által eltörölt sorkatonai szolgálat láttán. Ugyan ők űztek gúnyt a Gripenek beszerzéséből 2002-ben. Ma ők a háborúpártiak. De persze ugyan ez az elit magasztalja Svájcot, mint a béke kis szegletét. Ahol a mai napig van sorkatonaság, aminek a végén megtarthatják a fegyvert a leszerelt katonák – ennek eredményeképp 50 százalékos a fegyvertartás az országban. Ugyanebben az országban az egyik legalacsonyabb a fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma. És ugyan ezért utálják az USA azon tagállamait, ahol engedélyezett a fegyvertartás. Fel sem merem tenni a kérdést, hogy mit szólnának hozzá, ha Magyarországon hasonló szabályok lennének?!
A helyzet tehát az, hogy a balliberális elit ma ugyan azt harsogja, amit a Nyugat. De még ennél is rosszabb a helyzet, mert képtelenek geopolitikai összefüggésekben gondolkodni. Külpolitikájuk kimerül abban, hogy európai érdeket azonosítják a sajátunkkal. Mivel képtelenek meghatározni mi a magyar érdek. Azonban európai érdek gazdaságilag nem meghatározható, kizárólag biztonságpolitikai szempontok alapján. Ezért van az, hogy Magyarország is a védelmi kiadásait növeli, míg a gazdasági szankcióknak nem támogatja.
