Most már eldőlt. A dán zsiráfbébi kegyetlen kivégzése és feldarabolása után Ukrajna lett a nagy világbugyogás aktuális témája. Szokás szerint mindenki ért hozzá és mindenkinek megvan a véleménye. Tudjuk azt is, hogy ez pont addig fog tartani, amíg a világhálón meg nem jelenik egy szomorú, de igaz történet Jorku-ről (ejtsd: Zsorkü), a Franciaországban élő lengyel bevándorló németjuhászáról, aki magát feláldozva mentette meg a gazdáját. Reméljük, a magyar baloldal addigra eljut arra a szintre, hogy Bajnai Gordon megafonnal a kezében fogja követelni Orbán Viktortól, hogy részesítse a derék ebet posztumusz állami kitüntetésben.
Unknown soldier
Na de vissza Ukrajnára, mert a Jorku (ejtsd: Zsorkü) sztori csak a jövő héten fog megtörténni. Szóval van itt ez a Putyin, aki már majd tizenöt éve azon munkálkodik, hogy újra feltámassza a Szovjetuniót mínusz balti államok. Sőt mi több Oroszország soha nem tett le arról, hogy újra szövetségbe forrassza az elvesztett SZSZK-kat. Nagyjából erre lett kitalálva a Független Államok Közössége nevű valami, ami nagyjából azt jelenti, hogy ahol FÁK van, ott orosz katonák is vannak. Az idők során eddig csak Grúzia lépett ki a szövetségből (2008-ban az orosz-grúz háború apropóján), az oroszok azért – biztos, ami biztos – ottfelejtették a katonáikat a békefenntartóikat Dél-Oszétiában és Abbháziában, ami elvileg Grúzia lenne, azonban de facto már rég nem az.
Ukrajna
Aki, egy kicsit is emlékszik a másodikos törikönyvére, és az abban leírtakra, Ukrajnáról egy dolgot fog tudni felidézni: igen, igen Bohdan Hmelnickíj, kozák hadvezér a meggyengülő Lengyelországból kiszakadó Ukrajnát 1654-ben Oroszország anyácska kebelébe vezeti bele. Jó anya szerint pedig Oroszország egészen 1991-ig el sem engedte Ukrajnát. Nem csoda hát, hogy az oroszok most is tárt karokkal várják vissza a tékozló fiút. A Krímmel kicsit más a helyzet. Aki a Krím-félszigetet uralja, az uralja a Fekete-tenger térségét. Nem csoda, hogy a földnyelv az idők során számtalanszor gazdát cserélt. Talán ugyancsak emlékszünk még a törikönyvből (III. évfolyam) a Krími háborúra (1853-56), ahol az oroszokat rendesen helybenhagyták az angol-francia-olasz-török szövetséges erők. Hruscsov 1954-ben az orosz-ukrán egyesülés 300. éves évfordulóján (1654-1954) az orosz kézben lévő Krím-félszigetet Ukrajnának adományozta. De valljuk be ez akkor pont annyit jelentett, mintha most a Veszprém megyei kormánymegbízott a Tihanyi-félszigetet Zala megyének adományozná. 1991-ben aztán Ukrajna különvált és vitte a Krímet is. Most pedig úgy néz ki, Putyin visszakérné az ajándékot. A kérdés csak az, hogy megelégszik-e Krímmel vagy kéri még Kelet-Ukrajnát is.
Most tessék ezen a videón nem Magyarországot, hanem Ukrajnát és a Krím-félszigetet nézni
Rajnától-Levédiáig
Putyint, rendszerét, vezetési stílusát, sőt mi több hatalmi ambícióit is minden nyugati vezető ismeri. Ebben semmi újdonság nincs. Azt is lehet tudni, hogy Oroszország távol áll a demokráciától. Mégis a nyugati hatalmak minden fenntartás nélkül üzletelnek Putyinnal. Egy biztos Putyin kiszámítható és nem áll fenn annak veszélye, hogy a megkötött üzlet az ellenzékiek ellenállásán megbukik. A Putyinnal való üzletelésben egyébként a németek élen járnak. Elég csak felhozni azt, hogy az Északi Áramlat orosz érdekeltségű gázvezeték megépítéséért létrehozott konzorcium felügyelő bizottságának elnöke a volt német kancellár, Gerhard Schröder. De Angela Merkel (a nyitóképünkön) ugyanakkor lelkesedéssel nyitotta meg a gázvezetéket az orosz elnökkel és a francia miniszterelnökkel egyetemben, mint azt tette volna baloldali elődje. Vagy, hogy mást ne említsünk. Európa legnézettebb, legfontosabb, legjövedelmezőbb „focibajnokságának”, a Bajnokok Ligájának az orosz gázipari óriás, a Gazprom a főszponzora. És akkor még nem beszéltünk a Chelsea-ről, a Schalkéről és az orosz oligarchák nyugat-európai szerepéről. Amikor ezek az üzletek megköttettek akkor vajon a nyugat miért nem tiltakozott az antidemokratikus berendezés ellen vagy mondjuk a moldvai és a grúziai orosz megszállás békefenntartás ellen? Hát igen, talán azért mert a nyugat is érdekek mentén politizál, de azt leönti egy jó adag ideológiai szósszal. Ez az ideológia szósz pedig ott folyik végtelenül a nyugati civilizáció facebook falán, amire lehet hatalmas, nagypacsis lájkokat nyomogatni, de cselekvés nem lesz belőle. A nyugati civilizációt pont ugyanannyira érdekli Ukrajna sorsa, mint a dán zsiráfbébié és Jorku kutyáé.
