Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az m1 ennek apropóján mutatja be este A berni követ című tévéjátékfilmet. Elöljáróban szögezzük le a film az elmúlt évek egyik legjobb alkotása, úgyhogy ma estére senki se szervezzen más programot.
Nem szeretnénk hosszasan filmkritikai fejtegetésekbe bocsátkozni. Azt már megtették mások itt, itt, itt és itt. Ugyanakkor van néhány észrevételünk.
Hála a Jóistennek felnövekvőben van ma Magyarországon egy olyan filmes generáció, amely már nem „a csináljunk egy filmet 300 millából, kurvára mindegy milyen lesz, a pénzt amúgy is megkapom” szemlélettel rendelkezik. Jó, tegyük hozzá, hogy „az automatikusan pénzt kapok, mert híres vagyok gyakorlat” is megszűnt 2010-ben.
A berni követ rendezője, az elsőfilmes Szász Attila és a már sokadik jó forgatókönyvét író Köbli Norbert ehhez az új generációhoz tartozik. Ők és néhány társuk – például az Isteni műszak szintén elsőfilmes rendezője, Bodzsár Márk - szakítva az elmúlt húsz év magyar filmes gyakorlatával, nem a semmit, a nihilt akarja a filmvásznon megjeleníteni. Ezeknek a filmeknek van történetük, a szereplők szerepelnek, és ami a legfontosabb, ezeknek a filmeknek van mondanivalójuk.
Köbli Norbert forgatókönyvíró elmondása szerint ez a történet egy trilógia lezárása, mely A vizsgával kezdődött, a Szabadság - különjárattal folytatódott és A berni követtel zárult. Talán megengedik nekünk, hogy azt mondjuk: ez utóbbi sikerült a legjobban. Az első filmben, A vizsgában a thriller (film noir) szál dominált, a másodikban a történetmesélés. A harmadikban, A berni követben viszont tökéletes egyensúlyba került a cselekmény és a drámai feszültség.
A berni követ egy megtörtént eseményt dolgoz fel. Egy megtörtént, de nehezen rekonstruálható eseményből épít egy „elképzelhetően megtörtént” sztorit. A film már témaválasztásában is különleges. Itthon kevesen tudnak az 1958-as, a berni magyar nagykövetség elleni fegyveres támadásról, mely nyugaton nagy vihart kavart, Magyarországon értelemszerűen nem, hisz a Kádár-rendszer igyekezett minden erről szóló híradást csírájában elfojtani.
A film pikantériája az, hogy a történet címszereplője, a berni követ, az a Marjai József, aki 1976-tól tizenhárom éven át az MSZMP Központi Bizottságának tagja, kereskedelmi miniszter, a minisztertanács-elnökhelyettese (mai szóval: miniszterelnök-helyettes) volt, legutoljára a Grósz-kormányban. Továbbá, tudomásunk szerint Marjai József ma is él. Mi több Gyurcsány Ferenc Marjai Józsefnek, a berni követnek 2006-ban – Sólyom László köztársasági elnök és a Magyar Tudományos Akadémia tiltakozása ellenére – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a csillaggal kitüntetést adományozta. A kitüntetés indoklása is igen mulatságos, vagy inkább szomorú: „Marjai József nyugalmazott miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter »a magyar gazdaságdiplomácia szervezetének újjászervezése és irányítása, nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlesztése érdekében végzett munkássága, életútja elismeréseként« kapta meg a kitüntetést”. Nyilván Gyurcsány sokat tanult Marjaitól, hogyan kell az IMF-nek könnyedén beígérni 20%-os benzináremelést és forintleértékelést.
Ma, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján jó hogy ilyen filmeket nézhetünk. Segít abban, hogy szembenézzünk azokkal – nem csak a televízió képernyőjén keresztül –, akik a múlt rendszert működtették és azokkal is, akik az ancien régime még élő tagjainak kitüntetéseket osztogatnak.
A berni követ (színes, magyar tévéfilm, 2014) m1 2014. február 25., kedd 20.20
(A film a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra program támogatásában készült.)
A fenti képen Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese beszélget az NDK külkereskedelmi miniszterével.
