A szexuális zaklatási ügyek mögött valójában nem más áll, mint a liberális értelmiség hatalmi harca. Az új liberális értelmiség a szexuális erőszakot elszenvedetteket felhasználva kegyetlenül leszámol a régi liberális értelmiséggel. Ez lenne Schilling Árpád eddigi legjobb rendezése?
Schilling Árpád korábban is át akarta rajzolni a balliberális erőviszonyokat
A baloldali és liberális világban különleges hagyománya van az egymással való leszámolásnak. Bár a módszerek korról korra változnak, egy dolog biztos: sosem válogatnak az eszközökben.
Schilling Árpádot nem kell bemutatni. Régóta csinálja már a Soros alapítványai által is támogatott Krétakört. Látszólag mindig is büszke volt arra, hogy ő nem hagyományos „kőszínházban” rendez, hanem egy alternatív színi társulatot vezet. Ezt interjúiban mindig gondosan ki is hangsúlyozta.
Aztán azt is tudjuk Schillingről, hogy nagyon nem szereti ezt a kormányt. Ennek pedig nem elég hogy minden egyes fórumon hangot is ad, de cselekszik is. Az ő szárnyai alól bújt ki például Gulyás Márton, aki folyamatosan „civil” ellenzéki megmozdulásokat szervez. De az ellenzék szervezésében maga Schilling Árpád is oroszlánrészt vállalt, amikor például a Tanítanék Mozgalom tüntetéseit szervezte-rendezte.
Az bizton állítható, hogy Schilling és körei abban érdekeltek, hogy teljesen átrendezzék a politikai és közéleti erőviszonyokat, ezen belül pedig a bal-liberális ellenzéket. Ez azonban nem sikerült sem a Krétakörrel, sem a Humán Platformmal, sem a Tanítanék Mozgalommal, ahogy nem sikerült a Közös Ország Mozgalommal sem.
Schilling megérzi a Weinstein-ügyben rejlő lehetőséget
A balliberális oldal nagyon úgy tűnik, hogy elengedte a 2018-as választást. Mind a baloldali pártok, mind a balliberális értelmiség már 2018 utánra készülnek. És a mai forgatókönyvek szerint egy tovább szűkölő térben kell elképzelniük a túlélést. Ebben a jövőbeli helyzetben egyáltalán nem mindegy, hogy ki milyen pozíciót fog.
Schilling valószínűleg meglátta az amerikai Weinstein-ügyben rejlő lehetőséget. Mivel a hazai liberális elit épp olyan aberrált, mint a Hollywood, megrendezte élete legjobb darabját: a Marton-ügyet.
Persze nem arról van szó, hogy a Marton-ügy nem történt meg. De annak tálalása és koreográfiája egy tökéletesen kivitelezett kampánynak tűnik. Nézzük szépen sorban:
1. Schilling felesége, Sárosdi Lilla elmondja, hogy őt is zaklatták.
2. Sárosdi majd egy héten át lebegteti, hogy ki lehetett az erőszaktevője.
3. Emiatt hosszan folyik találgatás, a gyanú több színházi rendezőre is rávetül.
4. Sárosdi előáll a névvel.
5. Martont bocsánatkérésre, ellenkező esetben rágalmazási per indítására buzdítja.
6. Marton kezdetben tagad, majd felemásan bocsánatot kér.
7. A régi liberális értelmiség Marton, míg az új liberális értelmiség Schilling-Sárosdi páros oldalára áll.
8. Sárosdi elfogadja a bocsánatkérést, de Schilling nem.
9. A liberális média kitagadja azokat, akik nem állnak a Schilling-Sárosdi páros oldalára.
10. További Marton-áldozatok kerülnek elő.
11. További színházi rendezők keverednek gyanúba.
12. A Schilling-Sárosdi dicsfényben áll, mint a liberális világ megtisztítója.
Itt tartunk most.
A következőkben pedig Schilling és körei szépen nyugdíjba fogják küldeni a régi liberális elitet majd elfoglalják annak pozícióit.
Schilling megcsillantja zsenialitását és ezáltal elárulja magát
Persze a sztori így meredeknek tűnik. Azonban az apró részletek kiadják a nagy képet. Schilling ugyanis – mint egy Colombo-rész gyilkosa – nem bírta ki, hogy ne mondja el, hogy micsoda zseni, és hogyan is tervelte ki, valósította meg a nagy leszámolást. Nézzünk pár nyilatkozatot:
Schilling a HírTV-n elmondta mi a cél az egész molesztálási botrány mögött, a régi liberális elit leváltása:
„Itt egy nagyon komoly pillanathoz értünk el, amikor szembe kell néznünk azzal, hogy ezt a rendszerváltást ezt valahogy saját magunkban és a berkeinkben is el kéne kezdeni.”
Aztán a 168 órának elmondta, hogy milyen tudatosan építették fel az egész kampányt, ennek egy mozzanata:
„A bejelentés előtti éjszakán közösen megpróbáltunk formába önteni egy szöveget, ami megindokolta volna, hogy miért tesszük meg. Lilla még gyakorolta is, hogy papír nélkül mondhassa el.”
És a végén felszólítja a színházakat, hogy a társulatok hozzák nyilvánosságra a molesztálási ügyeket. Azért, hogy az ügy ne álljon meg, gördüljön tovább és még több embert temessen maga alá.
„És azért tartom nagyon fontosnak, hogy a színházi intézmények, amik ugye államilag fenntartott kulturális intézmények, én nagyon bátorítanám őket, amennyire csak lehet, ha egyáltalán bárki is még hallgat ránk közülük, hogy azért valahogy segítse hozzá a társadalmat ahhoz, hogy ezekről az ügyekről azokon a szinteken lehessen beszélni. Nem csak mint egy előadás formájában, hanem hogy fórumot tartsanak ebben a kérdésben.”
Gyomorforgató belegondolni, hogy ezek a liberális értelmiségiek, akik minden nap diktatúráznak itthon és külföldön egyaránt valójában mit is kezdenek azzal, ha egy kis hatalom is a kezükbe kerül.
Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy Schilling Árpád megrendezte élete darabját, Sárosdi Lilla pedig eljátszotta élete alakítását. Ettől még természetesen az egész ügy súlyos és egyben gusztustalan. De legalább ilyen hányingerkeltő, ahogy a Schilling-Sárosdi páros ezt az egész ügyet arra használja fel, hogy hatalmi pozíciókat fogjon.