Spíler

Miért nincs baj a közoktatási rendszerrel?

Közzétéve: 2016. február 09. Szerző: Bárczi Benő

 2_5.jpg

KLIK, tankönyvválasztás, autonómia, kötelező óraszámok, tananyagcsökkentés, bér, bérpótlékok, adminisztratív terhek, Oktatási Hivatal, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Nagyjából egy hónapja tematizálják ezek a szavak a közbeszédet. A pedagógusok követelnek, a kormány egyeztet. Vitatkoznak az intézményekről, a struktúrákról. Egy valami nem látszik, ami viszont a lényeg lenne a kérdésben: a gyermek. 

Az oktatás nem az iskolában kezdődik

A társadalom legkisebb közösségi egysége a család. Számtalan kutatatás kimutatta már, hogy egy gyermek életében a követett családi minta az egyik legfontosabb. Az, hogy mit lát otthon élete első szakaszában, döntően befolyásolja további életét. Az is világos ma már, hogy a csonka vagy patchwork családban nevelkedő gyerekek jóval nagyobb arányban lesznek viselkedési vagy érzelmi zavarokkal küzdők. A rendszerváltoztatás utáni 20 évben Magyarországon rohamosan csökkent a házasságok, ezzel együtt rohamosan emelkedett a válások aránya. Talán nem kell sokat magyarázni, hogyan hatott ez az állami nevelés és oktatásba (óvoda, iskola) bekerülő gyerekekre. Amikor azon lamentál az egész magyar sajtó, hogy a gyerekek mennyivel rosszabbul teljesítenek a nemzetközi teszteken a 10-20-30 évvel ezelőttieknél, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez nem egyedül az iskola hibája, ugyanannyira felelős a széthulló társadalom, a széteső családok is.

Éppen ezért a kormány azon törekvése, hogy a legtöbb támogatást a családok megerősítésére fordítja nem valami elvont keresztényi ideológia, hanem a legracionálisabb társadalomszervezői döntés. Persze ettől a szélsőliberális, kutyaisnevelhessengyermeket gondolkodók nyüszítenek, de hát ez van. És amikor a 444.hu azt vonítja, hogy de mennyit vesz el a kormány a gyerekektől, akkor ferdít, mert nem a gyerekek kapnak kevesebb pénzt, hanem az oktatási rendszer. Helyette aztán a kormány annál nagyságrendileg több pénzt landoltat a családoknál, ugyanis felismerték, hogy az oktatás nem az iskolában kezdődik, hanem a családban.

Az iskolába járni nem választás kérdése

Magyarországon 6 éves kórtól 16 éves korig kötelező iskolába járni. Mi több az általános iskolában kötelező beiskolázási körzetek vannak. Azaz, ahol a család lakik, abban a körzetben kell iskolába járni. (Persze ezt a szülők sokszor kijátsszák.) Tehát az általános iskolát tekinthetjük egyfajta közszolgáltatásnak. Eddig az iskolák között jelentős eltérések voltak. A jobban menő önkormányzatok (ahol pl. volt nagy iparűzési adóbevétel) tejben-vajban tudták füröszteni a tanárokat vagy az iskolát, a leszakadó térségekben meg még tűzifára sem jutott. Teljesen jogos volt tehát, az államnak az a koncepciója, hogy mindenhol egységes szolgáltatás kell nyújtani. Ugyanebben gyökerezik a szabad tankönyvválasztás kérdése is. Ha van egy kötelezően megtanítandó tananyag, akkor pontosan miért is kellene szabadon választani a tankönyvet? Vagy az állam itt is járuljon hozzá a térségbeli egyenlőtlenségekhez? Budán megengedhetik maguknak a családok a drága tankönyveket, Mátészalkán aligha. Minden szempontból jogos tehát, hogy egy békési kisdiák is ugyanabból tanuljon, mint egy rózsadombi gyermek. A közoktatási rendszer nem művésztelep, hanem sokkal inkább egy katonai szervezet, éppen ezért érthetetlen az iskolai autonómia követelése. Az iskolaigazgatók, a tanárok állami hivatalnokok, akik azért kapják a fizetést az államtól, hogy végezzék el a közszolgáltatást, azaz a diákok tanítását. Valljuk be, elég furcsa lenne, ha egy kormányhivatal vezető autonómiát követelne magának. Az egységes irányítással, a KLIK-kel éppen ezért elvi szinten semmi baj sincs. Persze biztos ráfér a finomhangolás.

A terhek

Nyilvánvalóan frusztráltak a tanárok. A frusztrációjukat pedig a tanár-diák-szülő-állam négyszög egyetlen támadható pontján, az államon akarják levezetni. Persze nem tetszik sokaknak a minősítési rendszer. De valljuk be melyik az a szakma, ahol soha nem ellenőriznek semmit? A minősítés nem megugorhatatlan feladat. Ráadásul arra kényszerítik a tanárokat, hogy folyamatosan készüljenek. A „túlzott” adminisztráció (pl. e-napló) meg arra szolgál, hogy a szülők naprakészek legyenek a gyerekük tanulmányairól. Mindezek mellett a tanárok fizetése versenyképessé vált.

Egy kérdés maradt még. A tanárok elégedetlenek, de miért éppen most? A KLIK-et jó három éve vezették be, a pedagógusi életpályamodell évek óta fut, a kötelező óraszám évek óta ennyi. Nincs racionális magyarázat arra, hogy a pedagógusoknak miért pont most lett elegük. Hacsak nem arra gondolunk, hogy baloldali politikusok éppen most láttak arra alkalmat, hogy a tanárok hátán felkapaszkodjanak.

Közzétéve: 2016. február 09. Szerző: Bárczi Benő

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr428374354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás