Európa immunhiányos és értékválságban szenved, miközben a baloldal a bevándorlásüggyel akar új szavazókat gyártani. Kanyarban sincsenek karizmatikus európai vezetők, az EU vezetetlen. Schengen haldoklik, a magyarokat tennék bűnbaknak, az USA pedig a páholyból sasolja a cirkuszt. De legalább pislákol a visegrádi együttműködés parazsa. – Spíler körkép.
Európa értékválságban szenved. A common values kifejezés alatt összehordott csacsogást hallva már eddig is sejthettük, hogy Európai komoly értékválságban szenved. Egész egyszerűen hosszú ideje képtelen büszke lenni saját identitására, hagyományaira, és megvédeni is képtelen azokat. A bevándorlási kérdés minden korábbinál erőteljesebben mutat rá erre a borzasztó körülményre. A szókészletben totálisan a baloldalhoz igazodó jobbközép pártok már csak címszavakban, fehér könyvekben, határozatokban védik a hagyományokat és az értékeket, de tettekben szinte soha. A ’68-as balos generáció teljes kommunikációs karanténba zárta a jobbközép pártokat. S amelyik próbál ebből kitörni, az rögtön rasszista, homofób, iszlamofób, rovarfób, stb reakciós lesz, aki még a hálószoba-stratégiánkba is belepofázna. Ebben a karanténban aztán képtelenség az érdemi kérdésekről beszélni. Mondjuk arról, hogy valójában honnan érkeznek a szírnek állított bevándorlók. Vagy éppen a szétnyíló demográfiai ollóról a „bennszülött” és muszlim közösségek között. Vagy arról, hogy egyes nyugati nagyvárosokban a hatóságok feladtak egyes területeket mind jogi, mind rendészeti értelemben. Mi lesz a jóléti juttatásokkal? A politikai korrektség azt is lehetetlenné tette, hogy rendesen végigrágjuk a terrorveszély ügyét. Európa egyszerűen képtelen választ adni egy kérdésre: mi következik abból, ha ő maga már semmiben nem hisz, miközben a területére özönlők nagyon is hisznek valamiben? Ez az immunhiányos állapot pedig nagyon veszélyes.
Az EU-nak van több ezer hivatalnoka, de vezetője egy se. Sok mázsa cikk szólt arról az elmúlt években, hogy Németország magára talált. Hogy Európa természetes politikai vezetője lesz, és mutatja az utat. A mostani migránsválságot nézve nagyon nem így áll a helyzet. Lehet, hogy van erejük egy kifent szanyitibornak megfelelő Junckert kitolni a pódiumra. Lehet, hogy van erejük lenyomni a görögöket a zárt ajtós gazdasági tárgyalásokon, de most azért ennél több kéne. Merkel most inkább tűnik egy a közvéleménykutatási adatokhoz pincsiként simuló opportunistának, mint bátor, stratégia mentén mozgó európai államnőnek. Nem tudni, hogy a német libsi médiaterror teszi, vagy szimplán a ’45 utáni idők kasztráltsága, de a németeknek sem működik az alapvető immunrendszere. Ezért ma egész Európa vezetetlen. Ellentétes üzeneteivel Berlin nemhogy lassította volna, inkább fokozta bevándorlási válságot.
Szavazót gyárt a baloldal, melegít a szélsőjobb. A baloldal következetes, támogató vonalat visz a bevándorlás ügyében. Nem valamiféle pancserségből, hanem sokkal inkább politikai számításból. 10-ből 8 letelepedett bevándorló ugyanis balra szavaz. Lábuk előtt hever tehát az új szavazógyár nagyszabású terve. A korábbi balos szavazók egy kisebbik része persze majd átmegy a széljobbhoz, ha a félelmeit ott tudja jobban kezeltetni. Aki vitatná ezeket, bogarássza át, hogyan lett korábbi kemény balos körzetből Nemzeti-Front bástya Észak-Franciaország és erősen nézegesse majd a közelgő bécsi önkormányzati választás eredményét; a vörös Bécsben most a Strache-vezette Szabadságpárt vezet. A jobbközép néppárt meg beragadt. A szélsőjobb relatív megerősödése ugyanakkor a mostani bevándorlási hullám mellett nem fogja tudni ellensúlyozni a politika balra tolódását. Ha a jobboldal nem talál rá saját golyóira záros határidőn belül, olyan helyzetben találhatja magát, mint az amerikai republikánusok: odaát hasonló képességű jelöltek esetén kódolva van a jobboldali vereség a dinamikus demográfiai átrendeződés miatt (Keleti, Nyugati part + bevándorló hátterűek + feminista csordák = demokrata győzelem).
Washington kapja a Képmutatási Aranymálnát. Nagy öröm, hogy Amerika is osztja az észt, és humanitárius szempontokra figyelmeztet. Teszi ezt úgy, hogy az egyik fő felelőse a Közel-Keleten kialakult helyzetnek, de egy szír menekültet se fogad be. Obama a külpolitikában egy megvalósult globális bajnaigordon, és ezt fundamentalistáék is nagyon jól levágják. A Facebook-forradalmas arab tavasz örömkönnyei után kiderült, hogy nagy hiba volt felrobbantani a közel-keleti féldiktatúrákat, amik az Iszlám Államhoz képest kádári gulyáskommunizmusok voltak csupán. A mostani őskáosz egyik legtragikusabb gondolati következtetése az, hogy ha nem bombázzák szanaszét Husszein, Khadafi és Asszad rendszerét, akkor lehet, hogy még ma is viszonylagos stabilitás lenne a Közel-Keleten. Égjenek mindhárman a pokol tüzében, de ha stabilan vihették volna tovább a politikai bizniszt, talán ezekben a percekben nem áramlanának milliók Európa felé. A geopolitikai következmények fényében különösen köpnivalóak a számonkérő amerikai kommentárok. Az egész rendkívül ironikus annak tükrében, hogy egész Európa tapsikolt Obama Nobel-békedíjának.
R.I.P. Schengen. Ami az uniós következményeket illeti, három nap alatt közhellyé vált, aminek kimondása két hete még elképzelhetetlen volt: összeomlóban van a schengeni rendszer, így ezzel a szabad mozgás a határokon, az EU egyik gyakorlati szimbóluma. Görögország például számolatlanul teszi partra a bevándorlókat, azokat nem regisztrálja, és nem tartja fel. Gyakorlatilag ugyanígy jár el Olaszország is. Franciaország és Ausztria lezárta határait, az osztrákok többször ellenőrzéseket végeznek a magyar határon. És miközben a legtöbben már a schengeni összeomlásra készülnek, megkezdődött a bűnbakkeresés is.
Budapest a bűnbak. Az elmúlt pár napot elnézve, Magyarországot sokan tolnák be a bűnbak szerepbe. Édes bosszút lehet most állni a 2010 óta tartó ugribugriért. Ha valaki netán belenézett a CNN hírfolyamába, vagy a nyugat-európai tudósításokba, azt hihette, hogy az Ausztriában átérő bevándorlók épp, hogy megmenekültek a magyar hatóságok gyilkos bozótvágó kései elől. A nagybecsű hírtévének még a török partoknál megtalált szír kisfiút is sikerült belefonnia a Bicskéről sugárzott tudósításába. Az EU Mogherini nevű külügyi senkije még fel is hívta az álszentkirály osztrák kancellárt, hogy megköszönje az emberi gesztust, a „határnyitást”. Eközben Bécsben „most már biztonságban vagy” cetlivel köszöntötték a Magyarország felől érkező migránsvonatokat. Tényleg kinyílik a bicska, gyerekek.
Magyarország satuba került. Hiszen ha megvédi a határokat és kerítést épít, akkor egy utolsó aljas diktatúra. Ha viszont továbbengedi az embertömeget, akkor nem tartja be az az uniós jogot. Tehát egy utolsó aljas diktatúra. Ha Orbán menekülttáborba küldi a bevándorlókat, akkor utolsó egy aljas zsarnok. Ha nem teszi, és nem ad nekik ellátást, akkor egy szívtelen, utolsó aljas zsarnok.
Újra él a visegrádi együttműködés. Van azért jó hír is. Például az, hogy az évtizedes alibizés, vagy pitináner viták helyett mintha most működget a visegrádi együttműködés. Külön növeli az erejét, hogy balos és jobbos kormányfők egyaránt nyomulnak benne. Úgy látszik, nem csak a magyar vezetésnek van tele a töke a közép-európai sajátosságokat magasan letojó nyugat-európai hozzáállással.
A történelem meg még egyszer köszöni szépen, de folytatódik. Majd kiderül, hogy velünk vagy nélkülünk.
