Spíler

Bungee jumping kötél nélkül

Közzétéve: 2014. augusztus 22. Szerző: Sideburns

np.jpg

Állítólag Bonaparte Napóleon mondta egyszer, hogy négy ellenséges újságtól jobban fél, mint ezer ellenséges szuronytól. Magyarországon az országos print lapok zuhanása megállíthatatlan, de ennek nemcsak az internethasználat terjedése, hanem maguk a lapok is okozói. Tud valaki egyetlen újságírót mondani, aki miatt akárcsak hétről-hétre érdemes belenézni egy lapba?

A MATESZ legfisebb adatai szerint a HVG, a rendszerváltás egyik ikonikus lapja egyetlen év alatt 13 százalékot bukott. A lap példányszáma tíz év alatt 105 ezerről 39 ezerre esett vissza. A lap német tulajdonosa a kivonulást fontolgatja. A Figyelő, amely a HVG-nél ma már ritka és felületes olvasóként nézve is jóval érdekesebb gazdasági sztorikat hoz le, heti hétezerre csökkent a tíz évvel ezelőtti közel húszezerről, igaz tavalyhoz viszonyítva már nem esett tovább. Gyakorlatilag változatlan a 168 Óra és a Heti Válasz, de náluk meg az a meglepő, hogy választási kampányok zajlottak a második negyedévben, és leginkább politikus újságokként sem tudták kihasználni a lehetőséget. A Válasz gazdasági és külpolitikai rovatai rövidek és gyengék, a 168 Óra pedig gyakorlatilag egy tökéletesen érdektelen interjú- és publicisztikagyűjtemény – viszont utóbbinál az elmúlt húsz év változást nem hozva pörgött le, akkor és most is szerepelt a lapban Molnár Zsolt.

A napilapoknál a legtragikusabb a tulajdonost váltó Népszabadság helyzete, amely tíz év alatt 163 ezerről 43 ezerre zuhant, így lassan, de biztosan alulmúlja a kisebb ráncfelvarráson átesett Magyar Nemzetet (37 500). Nem a Fidesz-hatalom, hanem a „svájci tulajdonos” (aki egyesek szerint hasonlít Puch Lászlóra) és az olvasók távozása pecsételheti meg a Népszava sorsát (14 000, - 8 százalék). A Blikkből, amelynek főszerkesztője nemrég igazolt a Népszabadsághoz, még mindig több mint 134 ezret adnak el. A Magyar Hírlapot meg a Demokratát nem is auditálják, valószínűleg szerencséjükre.

Összegezve: tragikus eladási számok, a print lapok végét előrevetítő adatok. Ettől viszont még nem kell holnap becsukni a boltokat. A helyzet ugyanis nem ilyen egyszerű, hiszen valójában a legnagyobb hírportálok olvasói is fogyasztják, ha nem is veszik pl. a Népszabót meg a Nemzetet, hiszen a nagy netes oldalak minden reggel ezek sztorijaiból szemezgetve indítják a napot, csakúgy mint a tévék meg a rádiók. Modoros Glamour-olvasó kommunikációs asszisztensek ezt úgy mondanák: trendszetter hatásuk van. Azaz, ideálisak politikusok és üzletemberek számára a közvélemény befolyásolására, megdolgozására vagy akárcsak sima hétköznapi üzengetésre. Szintúgy, a Figyelő és a Heti Válasz, esetleg néha a Magyar Narancs képes szinte minden héten bedobni valamilyen sztorit a köztudatba.

Ezekre a lapokra tehát ezért lehet távlatilag, esetleg veszteséges működés ellenére is szüksége tulajdonosaiknak. Ettől viszont még érdemes lenne az illetékes szerkesztő elvtársaknak végiggondolni, hogy a gazdasági válság lassú elmúltával miért folytatódik változatlanul a nyomtatott lapok válsága. Úgy is feltehető a kérdés: van-e annyi tartalom a lapokban, amiért érdemes több száz forintot kiadni?

Közzétéve: 2014. augusztus 22. Szerző: Sideburns

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr166625551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás