Spíler

Pro és kontra a paksi bővítésről

Közzétéve: 2014. január 15. Szerző: OriginalSpíler

pro és kontra a paksi bovitésrol.png

És akkor ezt most miért? Miért most és miből? Nagyjából ez volt a reakciónk a tegnapi, paksi bővítéssel kapcsolatos moszkvai bejelentésre. Első felindulásból összekapartuk az új reaktorok mellett és ellen szóló érveket.

+ Az atomenergia olcsó.

Vitán felül áll a nukleáris energia költségelőnye. Nemcsak a méregdrága megújuló energiatermeléshez, hanem a klasszikus, szén- és gázalapú termelési módokhoz képest is. Mindez csak akkor igaz persze, ha a reaktorok már állnak.

+ Nem bocsát ki szén-dioxidot

Az elmúlt pár években – részben a gazdasági stagnálás miatt – alábbhagyott a nagy széndioxid-hiszti. Ettől még tény, hogy a nukleáris energiatermelés nem jár széndioxid-kibocsátással, hacsak nem számítjuk fel a fűtőelemek szállítása közben kiokádott GHG-gázokat.

+ Munkahelyeket teremt

Két reaktor megépítéséhez rengeteg munkaerő és beszállító kell. Ha az oroszok nem telepítenek át egy teljes szibériai várost, akkor a beruházás mindenképp rengeteg magyar munkahelyet hoz létre, nem mellékesen megtartja a jelenlegi paksi állásokat. A munkahelyteremtő képesség abban is áll, hogy a térség más országaihoz képest olcsóbb áram több külföldi beruházást vonzhat Magyarországra.

+ Komoly háttérbázisa van Magyarországon

Magyarországon az atomenergiának a nyolcvanas évek óta komoly háttérbázisa van. Ez igaz a mérnökképzésre, de a kutatási kapacitásokra is. Erre a hagyományra lehet és érdemes is építeni.

+ A megállapodás rövidtávon nem jelent elviselhetetlen pénzügyi terhet

Ha jól értjük azt, amiben megállapodtak Moszkvában, az oroszoktól kapott hitelt csak 2023-ban kell elkezdeni törleszteni. Ez a jelen szempontjából jó hír, mert az ügylet ezek szerint nem vágja azonnal taccsra a költségvetést. Az államközi megállapodás emellett sokkal biztonságosabb pénzügyileg, mivel egy piaci cég, így Westinghouse, a Toshiba, vagy a Siemens könnyebben bedőlhet, mint az orosz állam.

 

NADE.

 

- Ez az eljárás így fura

Nem vagyunk a társadalmi konzultációk fetisisztái. A különféle szociális párbeszédekkel tele a padlás. De azért egy sokezermilliárdos beruházásról mégiscsak érdemes kettőt vakkantani a tökkelütött népnek, mielőtt bejelentik. Akkor is, ha a plebsz a Valóvilág 6-ra nyáladzik otthon. Átok üljön gyurcsánybajnaimesterházyn, de akár még a pártokat is lehet tájékoztatni egy ilyen horderejű ügyben. Az ilyen tájékoztatás nem jelent együttdöntési kényszert.

- Nem tudni, van-e rá szükség

Az sem teljesen világos, hogy egy 2008 óta gyakorlatilag stagnáló gazdaságban van-e szükség akkora többletkapacitásokra, mint amit az új reaktorok jelentenek. Egy ezer megawattos bivalyreaktort nem lehet ki-be kapcsolgatni és finomhangolni, így a szükségletekhez viszonyított többletkapacitás problémákat okozhat. Főleg, ha a többletet – kellő infrastruktúra hiányában – nem tudjuk eladni a szomszédos országoknak. Tompítja ezt a hátrányt, hogy a régi paksi reaktorokat ki kell majd vonni a forgalomból.

- Főleg, hogy a költségek horribilisek

A 3-6000 milliárd forintra becsült beruházási költségek felfoghatatlanok. És kicsit remegve gondolunk arra, hogy a szükségtelen 4-es metró költségbecslései honnan indultak, hogy aztán méretes és állandó lyukat verjenek a költségvetés falán. Mindezt persze a beszállítók, tanácsadók és mérnöki irodák nagyobb dicsőségére. Egy nukleáris beruházásnál meg aztán végképp lehetetlen valós képet kapni arról, hogy melyek a szükséges költségek (bármely szituációban lehet biztonsági szempontokra hivatkozni. A biztonsági szempontok egyébként valósak, na nem is Fukushima, hanem az emberi hanyagság miatt, amely már többször okozott üzemzavart Pakson.)

- Eladósodni nem fasza

Nem nagy vigasz a költségek behemótságára, hogy hitelből fedezzük őket, sőt. Ha van szeretnivaló célja a mostani kormánynak, akkor az az, hogy megpróbálta csökkenteni az eladósodást. Erre jön egy hitel-szőnyegbombázás, ráadásul Moszkvából. Nem nagy vigasz, hogy majd csak a 2023-as adófizető generációnak kell kikuporgatni a százmilliárdos törlesztőket.

- Az energetikai szabadságharc feladása

A döntés azt is jelenti, hogy Magyarország lemond arról, hogy érdemben csökkentsen az oroszoktól való energiafüggésen, inkább pragmatikus módon megpróbál együtt élni azzal és a lehetőségekhez képest kihasználni a magyar-orosz együttműködés előnyeit.

Ez a döntés következhet abból is, hogy a hangzatos stratégiák ellenére az Európai Unió nem volt képes ellenerőt felmutatni az orosz törekvésekkel szemben. Brüsszelben minden tagállam képviselője energiafüggetlenségről beszél, majd hazamegy és csendben megállapodik az oroszokkal. Aki meg nem teszi, az lépéshátrányba kerül és hullathat pár könnycseppet az aktuális Fenntarthatósági Zöld Könyvre.

Gerhard Schröder neve mond valamit?

Közzétéve: 2014. január 15. Szerző: OriginalSpíler

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr915808984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás