Spíler

Az éhezők viadala 2

Közzétéve: 2013. december 06. Szerző: OriginalSpíler

Az éhezők viadala 2.png

Az év egyik legjobb közönségfilmje és végre az Alkonyat katasztrófa után egy minőségi ajándék volt a tini korosztály részére tavaly a trilógia első része. Időközben a főszereplő Jennifer Lawrence kapott egy Oscart, ami dob egyet a film presztízsén is. A második részben sem kell csalódni, de még messze a kibontakozás.

A film egy jól összerakott, minőségi munka. Ez azonban a legnagyobb baja is. Általában elmondható a folytatásos filmekről, amelyek sztorija egy szálra van felfűzve, hogy mindig a második rész a legnehezebb. Látványos példája ennek az eredeti Star Wars-trilógia például. Ennek igen egyszerű oka van: értelmesnek kell lennie azok számára, akik nem látták az első részt, utalnia kell a további folytatásra, ne adj’ Isten el kell helyeznie a történetet egy komplex univerzumban is (mint a képregény adaptációk dömpingjénél napjainkban).

Tehát az alkotó élete sosem könnyű a második részekkel. S ez igazából a legnagyobb kritika, amit el lehet mondani a filmről: a jól megcsinált film. Nincs benne semmi izgalom, sokkal inkább csak egy összekötő kapocs a sikeres első rész és a nagy finálé között. Még egy probléma fölött pedig még mindig nem tudok átsiklani. Már az első részben rohadtul idegesítő volt, hogy mégis egy diktatúra mi a francért egy véres látványossággal emlékezne egy barominagy lázadásra, ahol ráadásul a nép egyszerű gyermekei gyilkolják egymást.

Ami a hátán viszi a történetet azok maguk a (mellék)karakterek. Woody Harrelson, Donald Sutherland és Philip Seymour Hoffmann nem csak illusztris névsort jelent, hanem kiaknázzák karaktereiket és egy tőlük várható színvonalas játékot is tesznek le mellé. Viszont Katniss Everdeen és Peeta Mellark mondjuk nekem speciel csalódás, nem rossz, de több is lenne ebben. Katniss mondjuk jól el van találva, de csak azért, mert az ő személye teljesen elnyomja azt, hogy valami legyen Peetából. Az egyetlen különbség a legtöbb filmhez képest, hogy most nem a fiú a hős és a lány picsog, hanem fordítva. Ezt csak tetőzi a színészi játék, ugyanis Jennifer Lawrence minimum egy klasszissal jobb, mint a férfi főszereplő Josh Hutcherson.

A film azonban tetszett, klasszikus nem lesz, de jó szórakozás egy estére. Kategóriáját tekintve (tehát az uróbbi idők dark tini filmjeit), megközelíti a Harry Potter sorazatot és szerencsére magasan veri a Twilight (Alkonyat) nevű borzadályt. Minden esetre, aki szeretne egy szórakoztató, érdekes filmet látni, akkor amolyan „egyszernézősnek” nyugodt szívvel ajánlom.

Közzétéve: 2013. december 06. Szerző: OriginalSpíler

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr345808964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás
süti beállítások módosítása