Borzasztó nehéz dolga van mostanában Karácsony Gergely Szilveszternek. Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje ugyanis többfrontos harcot vív: nem elég, hogy a parlamenti helyekért folyó ellenzéki roncsderbin kellene sikerre vinnie a megrogyott szocikat, hórihorgas hősünk a magyar nyelvvel is folyamatosan küzd. Balázs Géza legyen a talpán az, aki megérti, hogy mire is gondolt Geri, amikor az alábbiakat mondta a szájával.
„Úgy kell az Orbán-rendszert leváltani, hogy ne valaki más üljön oda ugyanabban a székben”, harsogta március 15-én a Szabadság híd pesti hídfőjénél. Ha jól értjük, akkor Geri úgy akarja leváltani a miniszterelnököt, hogy az a helyén maradhasson. Hiszen könnyű belátni, hogy ha úgy váltja le Orbán Viktort, hogy nem valaki más ül a helyére, akkor bizony Orbán Viktornak nem kell felállnia abból a bizonyos székből. De itt még nincs vége, Geri bizony a ragozást is csúnyán elrontotta, a –ba, –be, –ban, –ben helyhatározók kavalkádja sajnos megtréfálta ezt a derék baloldali értelmiségit.
Ugyanezen a rendezvényen – vélhetően elvtársias udvariasságtól vezérelve – megemlítette a korábbi román miniszterelnököt is, amikor azt mondta, hogy „ma újra harcolnunk kell azért, hogy a márciusi ifjak 12 ponta beteljesüljön.” Egyszeri nyelvbotlás? Nem valószínű, hiszen hasonlóképpen meggyűlt a baja a toldalékolással, amikor egyszer azt nyilatkozta, hogy „az a megtiszteltetés ért, hogy egy kormányváltó szövetség miniszterelnök-jelölte lehetek.”
Az igekötők is ádáz ellenségei Gerinek, erről könnyen meg is győződhetünk, ha elolvassuk a következő, tőle vett idézetet: „a Fidesz elérte azt, hogy az embereknél már, hogy mondjam, ilyen becsömörlöttek ettől.” Az emberek inkább attól csömörlöttek meg – helyesen használva ezt a kifejezést –, hogy ilyen, Gerihez hasonló félművelt álértelmiségiek próbálják megmondani nekik, hogy hogyan éljenek.
Rétorunknak sikerült a szűkebb hazájában, a Nyírségben is hülyét csinálnia magából, amikor is egy lakossági fórumon így szólt: „el kell mondjam, hogy most azért egy kicsit nagyobb gombóc van a gyomromban, mint szokott.” Hogy ez szilvás, vagy esetleg barackos volt, azt nem tudjuk, mindenesetre örömmel halljuk, hogy Geri jóllakottan érkezett az előadására.
Mindezzel együtt azért mégiscsak örömteli, hogy Geri magasztos célokért küzd a kampányban. Az más kérdés, hogy ezt nem tudja értelmesen, magyarul elmondani. Arra a kérdésre keresi a választ például, „hogy ezt az országot hogy lehet egy kicsit együvé tartozássá tenni.” Talán még értjük is, hogy mire gondolt itt a költő, de a kivitelezésbe ismét hiba csúszott.
„A hatalom az a népé. És ha az ember, aki kölcsönbe kapja, az azért őrzi meg, hogy egyszer visszaadja, számolatlanul” – fejtegette Geri egy riportműsorban, de sajnos megint mellélőtt. A szó, amit keresünk, az inkább talán a „hiánytalanul”, vagy a „maradéktalanul”. Egy újabb emeletes ökörség a miniszterelnök-jelölt úrtól.
Miniszterelnök természetesen – mindannyiunk örömére – biztosan nem lesz belőle, de egy képzeletbeli Medgyessy Péter-díjat minden további nélkül fel tudunk neki ajánlani. A köszönőbeszédtől inkább eltekintünk.
