Spíler

A Momentum nem bírja a kritikát

Közzétéve: 2017. május 19. Szerző: Edward Blake

feketegyorkovacs.jpgA Momentum a tegnapi nap folyamán berontott az Origo szerkesztőségébe, és kérdőre vonta a pártjáról megjelent cikk szerzőjét. Ilyen a csillogó szemű, demokrácia- és sajtószabadság féltő fiatalok elképzelése a politika működéséről. Képzeljük csak el, mi történne, ha ilyen emberek kerülnének hatalomra.

A tegnapi nap folyamán egy komoly cikk jelent meg az Origón. Az írás azzal foglalkozott, hogy a Momentum vezetőinek nagy része az egyetemi hallgatói önkormányzatok világából érkezett, és tevékenységük során súlyos pénzeket szakítottak a hallgatók kárára. Kiderült, hogy a Momentum egyes vezetőire már az egyetemen is a korrupció árnyéra vetült. Ugyanakkor az is kiderült a cikkből, hogy valószínűleg ezek a pénzek a Momentum kasszájában landolhattak.

Több sem kellett a Momentum elnökének, Fekete-Győr Andrásnak. Egy hisztis kisfiú módjára - pár órával a cikk megjelenése után - berombolt az Origó szerkesztőségébe és ott kérdőre vonta a cikk szerzőjét, Kovács Andrást. 

Az alábbi videón megtekinthető Fekete-Győr cenzorrá válása: 

Az eset több kérdést is felvet. Egyrészt, hogyan veszi a bátorságot egy politikai párt vezetője, hogy csak úgy berontson egy laphoz, és ott megpróbáljon nyomást gyakorolni egy újságíróra, aki a munkáját végzi? Ez ugyanis a legsötétebb kommunista időket idézi, ami ellen állítólag a Momentum létrejött. Ez lenne a csillogó szemű ifjak gyakorlata? Mert ez a mentalitás leginkább a korábban cenzorként dolgozó Lendvai Ildikó gyakorlatára hajaz.

Emlékezzünk rá: nem ez az első alkalom, hogy Fekete-Győr szerint rendben van, ha a sajtót vegzálják. Emlékezetes, hogy amikor a Magyar Televízió tudósítóját vegzálták kormányellenes tüntetők, ő azt is helyénvalónak találta: „Most mondanám, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Lehet, hogy ez már túllőtt talán a célon, de azért a propaganda-televízió munkatársait érhetik ilyen atrocitások egy ilyen tüntetésen, főleg ami a kormány ellen szól, illetve a hatalom ellen szól, úgyhogy én ezen annyira nem lepődöm meg.”

Beszédes, hogy egyetlen egy „független” újságíró vagy szerkesztőség sem érezte úgy, hogy egy párt elnöke nem ronthat be egy szerkesztőségbe nyomást gyakorolni egy újságíróra. Ennyit a kollegalitásról, nem mellesleg pedig a látástól vakulásig hangoztatott sajtószabadságról. Egyedül a Soros György által finanszírozott TASZ volt az, amelyik elítélte nyilatkozatában a Momentum akcióját. A TASZ állásfoglalásában kifejtette, hogy az Origo székhelye magánterület, magánterületre pedig engedély még a hatóságok sem léphetnek be. 

Játsszunk csak el a gondolattal, ha mindezt mondjuk a Fidelitas teszi meg a 444-gyel. Mi lett volna abból? Valószínűleg egy emberként álltak volna ki a demokráciaféltők, hogy lábbal tiporják a demokráciát, a jogállamot és a sajtószabadságot. Tamás Gáspár Miklós már szervezné a tüntetést. A Velencei Bizottság már fogalmazná aggodalmait. Kiállna a norvég, az amerikai, és még ki tudja milyen nagykövet, hogy aggódik Magyarországért. Az Európai Parlament külön vitanapot szervezne az ügyben. A körúton belüli értelmiség sorban állna, hogy petíciót írjon alá. A Washington Post-New York Times-Süddeutsche Zeitung pedig vezércikkben figyelmeztetne arra, hogy olyan diktatúra van, ami után Pol Pot is megnyalná mind a tíz ujját.

A Momentum színrelépésénél megírtuk, hogy ez a takony társaság egy az egyben az SZDSZ 2.0-ás verziója. Úgy látszik tévedtünk. Sokkal rosszabb annál.

Közzétéve: 2017. május 19. Szerző: Edward Blake

A bejegyzés trackback címe:

http://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr3312525323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hozzászólások

komment hozzászólás