Szerdán eldőlt: Budapest vissza fogja vonni olimpiai pályázatát. Az ellenzék és a kormányellenes sajtó reakciójából egyértelmű: az egész aláírásgyűjtésnek minimális köze volt az olimpiához. Választói adatbázis és médiafigyelem kell.
Hisztizik mindenki, aki szeretett volna egy jó nagyot belerúgni a Fideszbe és a kormányba. Pedig ha tényleg a budapesti olimpiai megfúrása lett volna a cél, akkor most örülniük kellene. A szalagcímeknek arról kellene szólniuk – az ő álláspontjuk szerint -, hogy „győzelem!”, mekkora megtakarítást értek el az országnak, „fizessenek az olimpiáért a párizsiak” (vagy a los angelesiek). De nem. Helyette hisztiznek, mint az ötéves, akitől elveszik a nyalókát. Azért hisztiznek, mert kampányt akartak. Nem az emberek akarták megkérdezni az olimpiáról. Nem az emberek véleményére voltak kíváncsiak, mert akkor nem „Nolimpia” néven fut a dolog. Nyalni akarták a nyalókát, minél tovább, ami ez esetben egy hosszú népszavazási kampány sok médiaszerepléssel, építve hírnevet és Momentum-brandet. Ez CSAK erről szólt.
Az olimpiai pályázat benyújtásakor az olimpiai rendezés körül pártpolitikai konszenzus volt. Pár fiatal feltűnése viszont úgy megijesztette a ballib pártokat, hogy azonnal eluralkodott rajtuk az igazodási kényszer. Nincs új a nap alatt, megint a libsi farok csóválja a baloldali kutyát. Volt, van, lesz, ez az SZDSZ…
