A Honvédkórházban ápolt kurd katonák mellett több külföldi misszióban vesznek vagy vettek részt magyar katonák és civilek a Közel-Keleten. Ismét megdőlt egy balliberális tévhit.
A menekültválság problémahalmazából mára szinte csak az Európába érkező bevándorlókra összpontosítunk, és kevés szó esik a válság valódi okának megszüntetéséről: az Iszlám Állam elleni harcról. A terrorszervezet elleni nemzetközi katonai koalícióban vállalt magyar szerepvállalás a hazájukért harcolók felé kifejezett szolidaritás, akkor is létezik, ha ezt balliberálisok nem is akarják beismerni.
A lassan két éve tartó népvándorlás során rendre azt kaptuk meg a balliberális hazai ellenzéktől meg a külföldi egyáltalán nem elfogult megmondóktól, hogy Magyarország egy nagy rakat hulladék, amiért nem vagyunk képesek kivenni a részünket a krízis megoldásában, nem vállalunk szolidaritást Európával, illetve a közel-keleti népekkel, kerítést is csak azért építünk, mert magunkat akarjuk megvédeni, a többiekre meg magasról teszünk.
Ezek a kisstílű vádak korántsem igazak, nem árt magunkat sem emlékeztetni, hogy harcászati adottságaihoz igazodva Magyarország többször is helyt állt olyan esetekben, amikor nemzetközi összefogás indult egy konfliktus kezelésére, a romok eltakarítására. Ilyen volt az, amikor hazánk több általános iskolát és kórházat húzott fel vagy bővített ki az úthálózat építése mellett a szétlőtt Pakisztánban. Említhetnénk az iraki szerepvállalásunkat, és ilyen az Iszlám Állam elleni nyújtott segítség is.
A Magyar Idők számolt be, hogy az Iszlám Állam elleni harcban megsebesült kurd harcosokat ápolnak a Honvédkórházban. „A Magyar Honvédség kurdisztáni missziójáról még tavaly áprilisban döntött az Országgyűlés. A misszió költségvetése mintegy húszmilliárd forint. A magyar katonák mandátuma 2017. december 31-ig szól, de ez újabb parlamenti döntéssel meghosszabbítható.”
Magyarország a kurdisztáni harcmezőkön is segíti az Iszlám Állam ellen harcoló úgynevezett pesmergákat, a helyi egészségügyi ellátás mellett részt vesz az objektumok védelmében, és felkészíti a kurd katonákat a reguláris harc elemeire, például megvédeni a vonalaikat, növelni a lövészképességeiket, aknamentesíteni egyes területeket és hatástalanítani az út menti, házi készítésű robbanóeszközöket.
Egyébként a második öbölháborúban a magyar vállalások egyike volt, hogy 3000 ezer irakit képez ki, végül azonban 100 fő felkészítésével zárult a program Taszáron. A következtetés egyértelmű volt: katonákat vagy közigazgatási szakembereket hazájuktól távol felkészíteni kevésbé hatékony. Ezen tapasztalatok birtokában kell értelmezni azt, hogy jelenleg Kurdisztánban képeznek magyarok kurdokat.
Talán még annyit hozzátennénk ehhez, hogy a térség országainak erőfeszítéséhez képest hazánk jóval nagyobb mértékben járul hozzá az Iszlám Állam elleni harchoz. Ahhoz képest, hogy magyar katonák a helyszínen vannak jelen Csehország és Szlovákia leginkább lőszert és fegyvereket adományoz a kurdoknak. Nem lebecsülendő ez sem, de azért mégis…
Magyarország kormánya többször hangsúlyozta, hogy a menekülthullámot megnyugtatóan csak akkor lehet rendezni, ha rend lesz a Közel-Keleten, a kritizáló nyugati országok által felhúzott határkerítések csak „szükséges rosszak” a menekültekre vonatkozó jogszabályok betartása érdekében. A kurdok megsegítése ezt a célt szolgálja, le lehet állni azzal a vádaskodással is, hogy Magyarország nem tesz semmit a menekültválság megoldására. A kerítésépítésben is igazunk volt.
