Kövér László szépen belecsapott a lecsóba tegnap a Fidesz kongresszusán. Kövér ugyanis azt merte mondani, hogy a legfontosabb az, hogy az embernek legyen családja. Nem csoda, ha mindez kiverte a biztosítékot liberáliséknál.
Egészen konkrétan Kövér a következőket mondta: „Nem akarjuk a Soros-félék úgynevezett nyitott társadalmát, amely nyitott vagy inkább védtelen minden külső, idegen érdek vezérelte destruktív manipulációval szemben. Nem akarjuk a gender őrületet, nem akarjuk Magyarországot a férfigyűlölő nők és a nőktől rettegő feminin férfiak, a gyermekekben, a családokban csak az önmegvalósítás akadályát látó jövőtlenség társadalmává tenni. Azt szeretnénk, hogy ha fiaink nem csak tanulhatnák, hanem értenék is Petőfinek, >>Ha férfi vagy, légy férfi<< című versét, hogy azt a József Attilai sort, mely így szól, >>légy, ami lennél, férfi, és a fű kinő utánad<<, és szeretnénk, hogy ha lányaink pedig az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, hogyha unokákat szülhetnének nekünk.”
Kövér László ezen kijelentései éktelen haragot gerjesztettek a liberálisokban, vagyis a Soros-fiókákban. Most éppen azon hörögnek, hogy nekik ne mondja meg senki, hogy mit és hogyan csináljanak. De ki mondta meg? Szövegértési problémák: „szeretnénk”. Amúgy miért vették liberálisék mindezt magukra? Ha nem akarnak több gyereket csinálni, akkor ne csináljanak. Nem akarnak gyerekeket? Majd mi csinálunk. Semmi probléma nincsen. Ha nem akarnak egy szerető családot, nem kötelező.
Némi irónia azért van ebben a műbalhéban. Ugyanis nem telik el úgy nap, hogy el ne magyaráznák nekünk, hogy mit kell elfogadni és mit kell tolerálni. Mit szabad kimondani és mit nem. Merre halad a világ és a 21. században nekünk hogyan kellene viselkednünk. Vagy, hogy hány bevándorlót kellene befognia az országnak.
Persze itt még nem álltak meg. Már ott tartanak, hogy facebook csoportot alakítottak arra, hogy negatív terhességi teszteket küldenének a parlamentbe. Most talán az mellékes, hogy mi lett volna akkor, ha az édesanyjuk is hasonlóan gondolkodott volna. De olyan kíváncsi lennék arra, hogy ők mit tartanak az önmegvalósítás legfontosabb dolgának? Hogy mennyit keresnek? Hogy mennyire áll meg az autójuk? Vagy milyen telefonjuk van? Esetleg milyen fontos pozíciót írhatnak a nevük mellé? Vagy mégis micsodát? Mi az, amit végül maguk után fognak hagyni?
Nehéz nem észrevenni, hogy szépen lassan pártjaikkal együtt kihalnak a közéletből. Nem csak családjuk nincs már, pártcsaládjuk se nagyon. Ennek a legszebb példája talán az MSZP, ahol gyakorlatilag 70 alatt nincs párttag, vagy az SZDSZ, amely két blogra szorult vissza: a 444-re és a Kettősmércére. Azt nem tudom, hogy ki fogja kifizetni a liberálisok nyugdíját. De az biztos, hogy nem bevándorlással fogja megoldani az ország a népességfogyást. Mert annak a politikának, ami ezt támogatja, a körúton túl nincsen támogatottsága.
Ezzel szemben a többség számára az önmegvalósítás legmagasabb minősége a család. Ez egyébként egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne számítana a munka, hogy abban ne akarna bárki is sikeres lenni. Inkább csak azt jelenti, hogy azért dolgozunk, hogy a családunknak jobb legyen. A kettő között ez az ok-okozati összefüggés. Hisztizhetnek bármennyit, ennek kimondásáért, már nincs hova hátrálni. Isten, haza, család! Ez a három legfontosabb dolog az életben!
